Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)

A XX. század első felének festői - Zvarinyi Kornélia és Zvarinyi Margit

Miklós István

(Békés, 1898. ? - Békéscsaba, 1981. ?)

Önarckép

(évszám nélkül; olaj, karton; 365x305 mm; Munkácsy Mihály Múzeum; leltári szám: 79.17.1.]

Mázoló-inas

[1940; olaj, karton; 630x415 mm; Munkácsy Mihály Múzeum; leltári szám: 73.76.1.)

Festő, akinek Békéscsabán a nála néhány évvel fiatalabb művésztanár, a népszerű Vasas Mihály volt a mestere. Miután útjaik elváltak, saját erejéből, kitartó munkával igyekezett boldogulni. 1926-ban szerepelt először kiállításon, de a békéscsabai múzeum több ízben lehetőséget biztosított számára, hogy bemutassa legfrissebb műveit.

Miklós Istvánt teljes alkotói pályája során a látható valóság érdekelte, soha nem szakadt el a realisztikus ábrázolásmódtól, bár festészetében - e hosszú életút során szinte természetes módon - megfigyelhetők stílusmódosulások. Rendkívül termékeny alkotó volt, aki javarészben portrékat, táj- és városképeket festett. Műveinek méretét mindig a szobalevegő léptékéhez igazította, nagyméretű képe nem ismert. Klasszikus komponálási módot követő képeit visszafogott színtartományban tartotta, késői korszakában figuráit erőteljes kontúrral fogta össze. Szerinte a száradás után is fényes képfelület csillogása nem engedi jól érvényesülni az általa alkalmazott, csendes színtartományt, így műveihez matt felületet eredményező festékanyagokat használt.

Miklós István kedvelt és népszerű ember volt Békéscsabán, aki a művészeti étet szervezőjeként is fáradhatatlanul tevékenykedett. Gazdag életművéből ötven festménye került az 1970-es években a Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményébe.

Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba | 27