Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)

I. A régi Csaba

8. Eldugta az áldást

Haan János11 nemcsak mint pap, hanem mint gazda is minden módon igyekezett a csabaiak javát előmozdítani. így pl. ő volt az első, aki Csabán lóherét vetett. Mikor lóherését a legnagyobb csabai gazdának Zelenjanszky Jánosnak mutatta, ez azt felelte, ő bizony füvet vetni nem fog, van a gyepen elég. De bezzeg, mikor az öreg a heremag mázsáját 96 Ft-jával adta el, sőt, a zsidótól előre is kapott rá pénzt, János gazda is csak ráadta fejét a fűtermesztésre.

Ugyancsak Haan János volt, aki először kezdte termeszteni a dohányt, sőt, annak kezeléséről egy könyvecskét is adott ki.

Nemkülönben kedvenc gondolata volt, az úgynevezett ó-szőlőbeli lakosokat rávenni, hogy selyemtermelésre adják magukat, de ez nem sikerült.

Végre ő hozta Csabára az ú.n. Lycium barbarum-ot, ami jó élő sövénynek, kerítésnek, de oly átkozott fűnem, hogy ahol beveszi magát, onnan többé kiirtani nem lehet, sőt, minél jobban irtják, annál inkább terjed.

Történt egyszer, hogy Haan János egyik hívének kocsiján tanyájára igyekezett. Az út éppen e kocsit adó hívének tanyája mellett vezetett, mely szintén lyciummal volt körülkerítve.- „Nos,” - mond az öreg úr —, „kend is Lyciummal ültette körül tanyáját?”- „Azzal ám,” - szól a paraszt -, „hogy veszett volna el, aki ide hozta!”

Az öreg úr szépen eldugta az áldást, nem árulta el, hogy éppen ő volt az.

9. A megszokás hatalma

Machula Gábor12 sok évig volt szarvasi pap. Mikor az 1824. esztendőben a csabai nagytemplom végre is elkészült, a gyülekezet őt, mint az egyházmegye esperesét kérte fel a templom felszentelésének elvégzésére. Az esperes érezte a feladat nagyságát és ahhoz méltó hatalmas ünnepi beszédet mondott, mégis az óriási templomot zsúfolásig megtöltő ünnepi gyülekezetei majdnem nevetésre indította. Ugyanis a szarvasi gyülekezethez lévén szokva, vagy tízszer is elmondta prédikációjában:- „Nemes szar-csabai gyülekezet!”

10. Salamoni ítélet

Amikor Szeberényi János13 evangélikus püspök 1836-ban meglátogatta a békéscsabai gyülekezetét, a közgyűlés bepanaszolta nála Zajacz Dániel14 segédlelkészt a június 19-én tartott nagytemplomi prédikációja miatt, amelyben ilyen szavakat használt: kolomposok, korhelyek, tévelygők, stb., stb., amivel súlyosan megbántotta a híveket. Megbüntetését kérték.

12 Machula Gábor: Nyitraszerdahelyen volt lelkész, majd 1807-től Rákoskeresztúr első lelkésze lett. Pontos, szorgalmas és körültekintő lelkipásztornak ismerték. 1812 és 1830 között evangélikus lelkész volt Szarvason. (Demján Sándor: Történelmi pillanatok a Szarvasi Evangélikus Egyházközség múltjából; Gécs Béla: Csabai bírók-csabai históriák, 1717-1918. Békéscsaba, 2008.)

13 Szeberényi János (1780-1857): Az Árva vármegyei Nagyfaluban született, tanulmányait Késmárkon, Eperjesen és Pozsonyban végezte. Nyitraszerdahelyen és Kohanócon szolgált lelkészként, majd 1819-ben került Selmecre. Először a bányakerület alesperese, majd főesperese, végül 1834-ben püspöke lett. E tisztséget 1849 februárjáig töltötte be. Neki köszönhetően épült fel a bányakerület egyetlen főiskolája Selmecen. (Vasárnapi Újság 1857.07.12.)

14 Zajacz (Zayacz) Dániel: 1804-ben született Mezőberényben, itt kezdte gimnáziumi tanulmányait. Teológiai tanulmányokat folytatott Sopronban, majd Bécsben. 1833-ban lett káplán Csabán, majd 1839-től lelkészként szolgált Nagylakon. 1853-ban Haan Lajossal együtt készítette el O és Új Nagylak történetét. (Haan Lajos: Békés-csaba, Békéscsaba, 1991.)

W 20