Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
I. A régi Csaba
A püspök végighallgatta a panaszt, megígérte, hogy igazságot fog szolgáltatni, csak azt kérte a közgyűléstől, engedtessék meg neki, hogy ítéletét a káplánnal ne itt, a nagy nyilvánosság előtt, hanem néhány gyülekezeti vezető jelenlétében külön közölhesse. A gyűlés a püspök kéréséhez hozzájárult. Másnap a püspök, miután előzőleg lelkiismeretesen áttanulmányozta az inkriminált prédikációt, maga elé hívatta Zajacz Dániel káplánt, s az alábbi ítéletet hozta. (Az eredeti szlovák jegyzőkönyvi szöveg magyarul):- „Olyan kiváló ez a prédikáció, hogy már 30 éve szolgált lelkésztől sem lehetne jobbat kívánni, ezért megérdemelné, hogy ne egyszerűen festékkel, hanem arany betűkkel kinyomattassék... ” 11. Hamu és trágya Steiner Jakab15 a csabai ev. egyház nagynevű felügyelője 1842-ben azt az előterjesztést tette, hogy a gyülekezet addigi énekeskönyve a Tranoscius helyett vezesse be az akkor megjelent modernebb Spevniket. A felügyelőt támogatták a lelkészek is, a presbiterek azonban egyhangúlag kimondták, hogy a Tranosciustól meg nem válnak. Amikor pedig Steiner azzal érvelt, hogy a Tranoscius telve van régies kifejezésekkel, amelyek ma már sértik a fület, mint pl. hogy mi emberek csak „por és trágya” vagyunk, akkor megszólalt az egyik öreg presbiter:- „Felügyelő Úr! Csak ne legyen olyan büszke, a mi jó öreg Tranosciusunknak igaza van, bizony mi emberek csak por és trágya vagyunk!” 12. A szabadságharc 1848-ig, ha katonát kellett adni, a csabai szlovákok szétmentek a környékbeli magyar községekbe s ott 200-300 Ft-ért magyar fiúkat fogadtak fel, s küldtek maguk helyett katonának, ők pedig itthon maradtak. Megváltozott a helyzet 1848-ban, amikor többé senki sem helyettesíthette magát, személyesen kellett menni. így kerültek el csabai nemzetőrök is Makóra, a Maros partra. Az asszonyok idehaza kétségbeesve lesték a szeretteikről érkező híreket. Ekkor történt, hogy az egyik Makóról érkező látogató rossz tréfát engedett meg magának, s amikor az asszonyok a csabai piacon körülállva őt reszketve tudakolták:- „No, és hogy van ott?” Akkor az így felelt:- „Bíz’ ott kutya helyzet van! Az öregeket már mind leöldösték, a fiatalokat megnyírták és gályaraboknak adták el.” Lett erre aztán sírás és jajveszékelés. 13. Nehéz választás A vétkesek (1848 előtt) háromféleképpen büntettettek. Vagy kalodába zárattak, vagy pénzbírságot fizettek, vagy megverettek, mégpedig a férfiak bottal, a nők korbáccsal. A botütés egy forintot ért, legalább is sokszor előfordul a városi protocollumban ez az alternatíva: „Vagy 12 forint, vagy 12 bot.” Nehéz lehetett a választás. 15 Steiner Jakab: Az Apponyi-birtok uradalmi felügyelője volt, 190 hold földdel, malmokkal és kocsmákkal rendelkezett. 1837 és 1853 között a csabai evangélikus egyház világi felügyelője volt. Munkácsy Mihály legidősebb testvére, Karolina volt a felesége, akivel Csaba egyik legszebb kúriájában éltek. (Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében. Békéscsaba, 2004.) C/3 21
