Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
VIII. Vegyes történetek
Ezért aztán rövidesen be is idéztette a községházára, a főjegyzői irodába az egyik (róm.kat. nővel vegyes házasságban élő) evangélikus presbitert, név szerint Német Sándort, akit arra igyekezett rávenni, hogy szüntessék meg a szlovák istentiszteletek tartását. Mint mondotta:- „Szégyen és gyalázat, hogy az evangélikusok egy ilyen szép magyar falut eltótosítanak!” Német bácsi orosházi származású magyar, a tótsághoz semmi köze, mégis sértette őt a plébános gyalázkodó beszéde. Ezért hát csak annyit mondott:- „A plébános úr egy szót sem szólhat, hiszen szintén idegen nyelven misézik a tiszta magyar faluban!” A főjegyző rátámadt Német Sándorra:- „Hogy mer ilyen szemtelen hangon beszélni a Főtisztelendő úrral, inkább megszívlelné atyai szavait, stb.” Német bácsi azonban még meg is tetézte az eddig mondottakat:- „Majd ha a plébános úr abbahagyja a latin nyelvű misézést, akkor a kígyósi evangélikusok is felhagynak a szlovák nyelvű istentiszteletek tartásával”.- „Takarodjék a szemem elől!” - kiáltott a plébános Német Sándor presbiterre, aki jót mulatott a szentatya haragján. S azóta is vidáman meséli el újra és újra, hogyan főzte le egyszer a falu hatalmasait, a főjegyzőt és a plébánost. 148. Több birtokos, egy birtok V. Gyúró kissé élhetetlen ember volt. Felesége szemrevaló menyecske. Gyúró egyszer darabka földhöz jutott Vizesfáson. Vett egy girhes lovat, azzal járt ki a földjére dolgozni. Élnivágyó felesége azalatt otthon volt. A szomszédjukban hentes lakott. Jó szomszéd lehetett, mert ahányszor csak hazajött Gyúró, a felesége mindig finom falatokkal fogadta. Hurka, kolbász, friss töpörtyű, sült került bőven. 107 5V3
