Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
VIII. Vegyes történetek
És Gyúrónak nem kellett pénzt sem adni érte. Persze pénzre azért néha mégis csak szüksége lett volna az asszonynak a háztartásba. De ha kért a férjétől, az csak nevetve fügét mutatott neki, mondva: „Ez a tied!” Hazajön Gyúró megint egyszer, kedveskedve, legyeskedve közeledik az asszonyhoz, de az hátat fordít, fölemeli a szoknyáját s csak annyit mond:- „Ez a tied!- „Hát ez?” - kap oda Gyúró a felesége köténye tájára.- „Az a hentesé!” - hangzik a nem várt válasz. 149. Hogyan fogjak méhrajt Achiméknál? Petrina Janó kitöltvén vagy négy évet Klimentéknél, már komenciós béresként szegődött el Áchimékhoz Kerekre. Nagy gyümölcsöskert volt sövénnyel körülkerítve, akácfákkal körülültetve a tanya mellett. Aratás. Déli pihenő a fák árnyékában. Az egyik arató az akácfa tetején észrevesz egy méhrajt. Nosza, azonnal komoly tárgyalás indul a raj megfogásáról. Egy liter pálinka jár érte a gazdától. Mindenki Petrina Janótól várja a megoldást. Nem is csalódnak benne. Gyorsan, határozottan intézkedik, mint egy hadvezér.- „Ide hallgassatok! Hozzunk a tanyából egy kötelet, egy létrát, meg egy kast.” Megtörtént.- „Látjátok az alatt az ág alatt, amelyiken függ a raj, van egy másik ág, ahhoz támasztjuk a létrát. Én fölmegyek a kötéllel, s azt odakötöm az ághoz, amelyiken van a raj, Miso és Ondris a létrán állva tartjátok a kast, ti többiek meg fogjátok a kötelet. Amikor én azt kiáltom, hogy »No most!« és nagyot dobbantok a lábammal az ágon, ti itt lent jól megrántjátok a kötelet, s a méhecskék szépen- gyönyörűségesen belepottyannak a kosárba. No, jó lesz ez így?”- „Jó lesz, nagyon jó lesz!” - válaszolják a társak. - „Hej, Janó, mégiscsak nagy spekuláns vagy te!” Janó elindul fel a létrán, utána Miso, azután Ondris. Minden a legnagyobb rendben megy. A kötél az ágon, lejjebb erős kezekben a kas is várja a zsákmányt, s mit sem sejtő méhecskék csendesen zúgnak.- „No most!” Janó nagyot dobbant a lábával, lentről iszonyatos erővel megrántják a kötelet, abban a pillanatban reccs! Eltörik az ág, Janó, Miso és Ondris repülnek, a feldühödött méhek a lengemagyarba öltözött aratók inge-gatyája alá keveredve csípnek, szúrnak. Ordítás, jajgatás, futás. De komolyabb baj, hál’ Istennek nem történt. Nos, hát így fogtak egyszer méhrajt Achiméknál. C/3 108
