Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskoláztatás története a kezdetektől a I. Ratio Educationisig
Iskola. Az elemi iskoláztatás története Félhalom a török uralom végére végleg elpusztult.285 Nemeskereki egy időre újranépesedett - itt római katolikus iskolát szerveztek meg azonban a Körös folyó áradásai miatt a lakosok tanítójukkal együtt Endrődre költöztek 1730-ban, s Kereki végleg puszta maradt, s Mezőberény határába olvadt. A szlovákok - mint ismeretes - Bél Mátyás leírása szerint 1722-ben érkeztek először Nemeskerekibe és Berény egy részére, ahol agrártevékenységbe kezdtek.286 Tekintettel arra, hogy a lakosság aránya még igen alacsony volt, amit a nagymérvű visszaáramlás is erősített, iskoláról, iskolaszerű képzésről nem lehet beszélni ebben az időszakban. Elméletileg előfordulhat bizonyos szerveződésű szükségiskola, s az, hogy a letelepedett közösségek papjai foglalkoztak az ifjúsággal - már csak a vallásosság, hit erősítése érdekében is azonban erre vonatkozó adatok nincsenek, s olyanok sem, amelyek a szülők szándékát igazolnák gyermekeik minimális szintű tudásának - írás, olvasás, számolás - elsajátíttatására. A rendelkezésünkre álló XIX. századi levéltári anyag alapján ebben az időszakban a bevándorlók között kevés írástudó akadt, viszont olvasni bizonyára többen tudhattak, hiszen a énekeskönyveiket, posztilláikat nem hozták volna magukkal. Ezekből már többen tudtak énekelni, tehát betűismerettel rendelkeztek. Feltételezésünk szerint a vallásosságnak, a vallás megtartásának - egészen a XX. század közepének államosításig - nagy a szerepe az iskolák létrehozásában, különösen a kezdet kezdetén, a megtelepedés utáni időszakban. A Berénybe érkezők 1723-ban a földesúrhoz intézett kérdéseikben, kérésükben csupán a templom felépítésére helyezték a súlypontot, s erre engedélyt is kaptak, de iskolájuk is ekkor kezdhette meg működését. Az iskolát akkor még nem az egyház építtette - ekkor még szervezett egyházközség, gyülekezet nem volt -, hanem a földesúr, Flarruckern János György, aki a jobbágyok fündusához hasonlóan biztosíthatott telket az iskola számára is. Az 1681. évi országgyűlés 25. törvénycikke kimondta, hogy földesúri birtokokon maga a földesúr - kegyúri jogánál fogva - rendelkezik az ott lévő templomról, iskoláról. Mint utaltunk rá, 1686-tól, a törökök kiűzése után ennek alapján indult meg a protestáns egyházszervezet kiépítése és az iskolák létesítése. Ennek a törvénynek 1687-es megújítása maradt érvényben 1781-ig, az „Edictum Toleran- tiae”, II. József vallási türelmi rendelete kibocsátásáig. Az 1712—1715. évi ország- gyűlés megerősítette a korábban hozott vallásügyi törvényeket és intézkedéseket. Tehát a szlovákok betelepülése idején a földesúr engedelméből, jóváhagyásával, anyagi hozzájárulásával lehetett iskolát építeni, a templomhoz hasonlóan. Tekintettel arra, hogy a templom ekkor gerendavázas, vesszőből font, és sárral tapasztott 285 Félhalom faluban 30 családot (mintegy 165 fő) írtak össze a törökök 1567-ben, 1579-ben pedig 22 családot találtak ugyanitt. A Berény szomszédságában lévő Nemeskerekiben 1567-ben 35, 1579-ben 29 család összeírására került sor. KÁLDY-NAGY 1991. 241-242, 249-250. Több mint egy évtized alatt már a népességfogyás jelei mutatkoztak, amely katasztrofálissá vált az 1590-es években, a tizenötéves háború idején. A vidék végleges pusztulását Nagyvárad 1660-ban történt török elfoglalása, s az azt követő Szejdi-járás okozta. NOVAK 2002. 286 BÉL 1993. 10. 91
