Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Műveltségi állapotok Békés megyében a XVIII-XIX. században - A népoktatás története Békés megyében 1710-1890 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás magukkal hozták.273 A letelepedett lakosság bent a falvakban lakott, s természetesen a templom mellett az iskolát is ott építették fel. Az iskolákban működő tanítók névszerint is ismeretesek: 1711-ben érkezett Vésztőre Parti Miklós, aki lelkésztanítóként fejtett ki tevékenységet, s ugyanebben az esztendőben került Kábái Dániel Békésre, 1716-ban Sági János Gyulára, 1718-ban Matthaidesz Lőrinc Csabára, 1722-ben Deutschenschmid Dániel Szarvasra, s ugyanekkor Liszkay János paptanító, valamint Genertzius János Berénybe, 1731-ben Zámbok István Endrődre, s 1746-ban Mravik Péter Tótkomlósra.274 Békés vármegye oktatásügye gyors fejlődésnek indult a XVIII. század első felében. Az evangélikus hitközségek száma is megkétszereződött. A csabai, szarvasi, herényi szlovák hitközségek után az orosházi (1744), 1745-ben a herényi német, 1746-ban a tótkomlósi, majd jóval később, egy évszázad múlva, 1844 után a várfalvi, a csorvási, a kondorosi alakult meg. Ezek a gyülekezetek kezdettől fogva a Bányai Egyházkerület békési esperességéhez tartoztak. A XVIII. század második felében tovább javult a tanítói ellátottság színvonala, legtöbb tanító 1770-től telepedett le Békés vármegye helységeiben, így Mezőbe- rényben is. Az 1770-1772. évi összeírás szerint 1769-ben került Kőszegi Zsigmond a német evangélikus, 1770-ben Fajkó József a magyar református, 1771-ben pedig Antony István a szlovák evangélikus gyülekezethez.275 Az iskolák helyzetére való tekintettel utalni kell a Helytartótanácsnak egy 1773-as végzésére, amely utasította a vármegyét, hogy igyekezzen hatással lenni a földesurakra, hogy ahol szükséges, létesítsenek iskolákat. A vármegye válasza erre: „itt elegendő számmal vannak iskolák, s a tanítók rendes fizetést kapnak”.276 A evangélikusok lélekszáma az eklézsiák számának növekedésével arányosan gyarapodott Békés vármegyében a XIX. század első felében is: 1827-ben 49 000, 1847-ben 58 121 fő.277 1837-ben az evangélikusoknál 4958, a reformátusoknál 4285 gyermek járt iskolába. Az evangélikusoknak ebben az esztendőben 23 tanítójuk volt, a reformátusoknak pedig 45. Az 1851/52-es tanévben már 9121 fiú és 6072 leány látogatta az iskolákat. Ebben a tanévben 50 református, 32 ágostai hitvallású evangélikus, 24 római katolikus népiskola volt Békés vármegyében, ahol 110 tanító tanított 15 516 gyermeket. Az iskolások száma ugrásszerűen megnövekedett a XIX-XX. század fordulójára: 29 235 gyermeket iskoláztattak.278 Itt is említést teszünk arról, hogy a reformátusok már a XVIII. század elején is alkalmaztak nő tanítót az iskolákban. 273 Nemcsak Békésben volt ez így, de például a Pest vármegyében lévő Albertira is magukkal hozták a Zólyomból érkező szlovák telepesek papjukat és tanítójukat. HÍDVÉGI 1990. 35-41. 274 T5TH 1977 19 27s TóTH 1977 22; TÓTH 1984. 301-302. 276 SZENTKERESZTY 1932. 15. 277 KARÁCSONYI 1896. III. 398. 278 KARÁCSONYI 1896. III. 399. 88
