Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Az elemi iskoláztatás története - A tanító személye
Iskola. Az elemi iskoláztatás története Tessedik intézete mellett a mezőberényi esperességi latin gimnázium retorikai, poétikai osztályainak hallgatói lettek nagy számban képesítés nélküli tanítók. Később, 1834-ben a gimnáziumnak Szarvasra történt áthelyezésével szinte egy időben törekedtek arra, hogy a megújult intézetben tanítóképzés is történjen. Az eszme 1862/63-as tanévben vált valóra Benka Gyulának tulajdoníthatóan, aki az intézet élén állt. A gimnázium már tanítókat is nevelt, mely jelentősen növelte az esperesség és megye képzett pedagógus ellátottságát. Annak ellenére, hogy adományok gyűjtésének sürgetésével főként az evangélikus egyház buzdított a szarvasi főtanodában a tanítóképző tanszék felállítására, „a falusi tam'tók képzése és a nemzetiség elő mozdítására felállítandó tanítószék alapítására”, éppen az evangélikus egyház anyagi áldozatának hiánya miatt húzódott el megvalósulása. A szarvasi tanítóképző beindításáért nagy- tekintélyű tanárok harcoltak, mint Vajda Péter, Ballagi Mór, Petz Gyula. Az intézményben 1863-1895 között - tehát a képzés első 33 éve alatt - 112 tanítói oklevelet állítottak ki. A tanítói tagozatra a gimnázium 6-7-8. osztályának növendékei jelentkezhettek. Ezek a legtöbb tárgyat együtt tanulták a gimnazistákkal. Külön tanulták azonban a neveléstant, a tanítástant, a népiskolai tanítás módszertanát, a zenét, az éneklést, s látogatták a népiskolákat, és próbatanítást is végeztek. Később, a tanítóképzőbe csak a gimnáziumi képzés után lehetett jelentkezni. 1867-ben azonban megszűnt a gimnáziumra épülő, egyéves tanítóképzés, és a gimnázium 5. évéről négy évfolyamúvá vált. Ezzel az oktatási formával megelőzte az állami képzőket is, melyek az 1880-as évektől tértek át a négyévfolyamú képzésre. 1869-től latin, görög, német, matematika órák helyett egészségtant, gazdaságtant, alkotmánytant és a népiskolai tanításhoz tartozó számtant, zenét, éneklést, rajzolást tanítottak. A tanítás és képzés tartalmát az 1868-as népiskolai törvény és az 1871-es képesítői utasítás szabályozta. Az utóbbi kimondta, hogy szóbeli és írásbeli vizsgákat kell tenni. Az elméleti tárgyak: neveléstan, tanítástan, módszertan, katechtika és iskolaismeret, zeneelmélet, ill. nyelvtani és mondattani ismeretek azon nyelvnek, melyen a leendő tanítók tanítanak. Ugyanakkor gyakorlati vizsgát is kellett tenniük. Elsősorban próbatanítást végezni a leendő tanítási nyelven 2-3 tárgyból, valamint egyházi zenéből és éneklésből. A szarvasi intézményben ezen utasítás alapján változott a helyi követelményrendszer. így a jelöltek írásbeli vizsgákat tettek magyar nyelvből, mely a neveléstan vagy tanítástan köréből vett feladatokból állt. Fordítást tartalmazott német vagy szlovák nyelvre, valamint matematikai és mértani ismeretekből és szépírásból. Szóbeli vizsgát az alábbi tantárgyakból kellett tenni: hit- és erkölcstan, neveléstan, oktatástan és módszertan, magyar nyelv és irodalom, hazai és világtörténelem, alkotmánytan, földrajz, számtan, gyakorlati és elméleti vizsgálat tornából, a tanítónőknek munkamesternői vizsga kézimunkából, valamint gyakorlati tanítás tartása gyakorló elemi népiskolai tanítónál. A nők 18, a férfiak 19 évesen kerültek ki a képzőből. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy az intézmény folyamatosan, magas színvonalon igyekezett a kor modern pedagógiai követelményeinek megfelelni. Hogy az oktatás tartalmában és metodikájában ez mit jelenthetett, a század végére milyen szakmai felkészültségű néptanítók kerülhettek ki falai közül, e 81 i
