Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Az elemi iskoláztatás története - A tanító személye
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás A népiskolai ellenőrök számára 1789-ben kiadott útmutató leszögezi, hogy minden népiskolai tanítónak legalább alapjaiban ismernie kell a normamódszert, s erről írásos igazolást kötelesek szerezni a népiskolai ellenőröktől. II. József halála után - 1790 tavasza - megszüntették a normarendszer kötelező jellegét. Az 1795. szeptember 18-án kiadott királyi rendelet meghatározza, hogy amíg az új oktatási rendelet életbe nem lép, azokban a népiskolákban, ahol a tanító teljes javadalomban részesül, nem alkalmazható más, csak olyan egyén, aki tanítói képesítő bizonyítvánnyal rendelkezik, és ismeri a minden iskolában egyöntetűen előírt oktatási módszert. Az 1806-os Ratio Educationis is intézkedik a tanítók képesítése felől: „Hogy az egyéni adottságaikban is, nemzetiségükben is különböző iskolás gyermekek oktatását, nevelését haszonnal irányíthassák, mindenekelőtt az szükséges, hogy megfelelőképpen felkészültek és mindazokban az ismeretekben azonosan kiképzettek legyenek, amelyeket a nyilvános iskolák számára megszabtak. A tanítóktól megkívánt tulajdonságokban két elem van: a pedagógiai didaktikus képzés módszere, és valamennyiüknek tudnia kell „a hazai nyelven”, azaz magyarul. (180. §.) Ugyanakkor a 48. § előírta, hogy a segédtanítóknak is el kell végezniük a normaiskolai tanítóképzőt. A fenti állami rendelkezések országos érvényűek voltak, ugyanakkor elsődlegesen a katolikus iskolákat érintették. A protestánsok mereven elzárkóztak attól, hogy normaiskolába küldjék tanítóikat képzésre, vagy továbbképzésre. Vallásszabadságuk megsértését látták azokban a királyi rendeletekben, amelyek felekezeti különbség nélkül kötelezték a nagyobb települések, városok tanítóit arra, hogy a tankerületi „állami-királyi” normaiskolában szerezzenek „állami” bizonyítványt a normarendszer elsajátításáról. A tanítóképzést saját belső ügyüknek tekintették. Az 1790/91-es protestáns autonómia-törvény után változás következett be. A Helytartó- tanács már nem kötelezte őket arra, hogy a normaiskolákba küldjék tanítóikat a képesítés megszerzése érdekében.249 Az evangélikus felekezetű népiskolák vonatkozásában úttörő jelentőségű Tes- sedik kezdeményezése, aki 1780-tól tesz folyamatosan javaslatot a tanítók képzésére és munkájuk jobbítására vonatkozóan. Híressé vált tanítási tervezetében részletesen foglalkozik a tanítók munkájával és szakmai alkalmasságával.250 A tanártól bizonyítványt és becsületes életet bizonyító írást követel. Ő maga is sürgette a tanítók képzését, illetve annak intézményesített megvalósítását, ahol elméleti tudást és gyakorlati gazdálkodást sajátíthatnak el a tanítójelöltek. Képzési tervezetét később, 1803-ban a Szentpétervárra küldött pályázati értekezésében fejtette ki részletesebben, melyben a tanítóképzés korszerűsítését és annak pedagógiai megvalósítását elválaszthatatlannak tartotta. A békési falvakra és az ország más tájaira Gyakorlati Gazdasági és Szorgalmatossági Iskolájából főként annak második, felsőbb szintű szakaszában 1799-től 1806-ig kétéves időtartalmú képzési munkájának eredményeként 64 néptanítót képzett a néptanítóságra és a gazdászati tudományra. 249 MÉSZÁROS 1984a. 210-223. 250 TESCHEDIK 1788. 80
