Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Az elemi iskoláztatás története - A tanító személye
Iskola. Az elemi iskoláztatás története bevezetésével egyidejűleg deklaráltak. A többségükben a IX. fizetési osztályba sorolt tanítóknak a tekintetes úr megszólítás dukált, amelyet bizonyos társadalmi gyakorlat vissza is igazolt. S ha a teljes formát, a tekintetes urat nem is mindig használták, a tanító úr, a tanító megszólítás már járt.”235 A tanító megnevezés igen általános volt már a nagyobb felekezetek körében. Addig, amíg a középkori latin nevek a felekezeti különbségeket és foglalkozásbeli differenciálódást is tükrözték, a „tanító” nevet a katolikusok és reformátusok is egyaránt használták. A szlovák evangélikusok körében a leggyakoribb megnevezés a Pán Rechtor és a Rechtor volt, mely szintén tanító urat és tanítót jelentett, s a XIX. században már gyakran használták a magyar megfelelőjét is. Tessedik Sámuel a tanító kifejezés mellett az egyházi gyakorlatból vett dékán szót használja, amely eredetileg az iskolai ügyekért felelős alesperest jelentette.236 A katolikusoknál, reformátusoknál a tanítót kántortanítónak is nevezték, amely kifejezte azt, hogy a tanítói állás hivatalosan is a templomban orgonáló, istentiszteleten és temetésen rendszeresen éneklő vagy éneklést vezető személy foglalkozásával van összekapcsolva. A kifejezés a latin „cantare”, énekelni ige főnévi változata, amely éneklést jelent. Szellemi elődje a középkori „cantor ecclesiasticus” vagy „cantor scholasticus”, azaz az egyházi vagy iskolai énekmester, énekvezető. Tisztje a szertartási rendhez fűződő énekszolgálat ellátása, kórusok vezetése és az énekutánpótlás biztosítása volt, tehát a tanítás. A reformátusoknál általában a „Rector”, „iskolarektor” kifejezést használták, akinek hasonló volt a feladatköre. Főleg a reformáció utáni évszázadban az ő feladata volt a templomi kántori szolgálat, s kevésbé az iskolai tanítás. A segédtanító A tanítótól cím- és rangbeli megkülönböztetést jelent praeceptor, vagy másnéven conrector, collector promagister, isntructor. Közülük a preceptor lehetett teljes jogú, állású tanító, míg a többiek segédtanítóként működtek. Az utóbbi két megnevezéssel találkozunk a mezőberényi tanítókat illetően is. A tanító-praeceptor a tanítást legtöbbször - mint kiváló a tanulásban - még diák korában gyakorolta. Bevett szokás szerint az alsóbb osztályokban a felsőbb osztályokba járó, rátermett diákok tanítottak. Berényben praeceptornak a leányok tanítóját - Klinovszky Tamást - nevezték, később pedig a segédtanító megnevezés vette át a jelentését. Segédtanító volt kezdetben Nyemecz János. A segédtanító alkalmazását a II. Ratio Educationis írta elő. Az a rendes tanító, aki már kiöregedett, vagy más munkával is foglalkozott, és sok tanulót kellett tanítania, ami nagy terhet jelentett számára, az alkalmazhatott segédtanítót maga mellett. Iskolai végzettséget nem követeltek meg tőle. 235 PETHŐ 1991. 23. 236 TESSEDIK 1956. 47. 75
