Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)

Iskola - Az elemi iskoláztatás története - A tanító személye

Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás A tanítónő Magyarországon az első tanítónők legkorábbi működéséről a XVIII. század elejéről van adatunk Nagykőrösről. A jelentős református mezővárosban a világi - magistratuális - és egyházi - consistoriális - hatalom összefonódott a XIX. század közepéig. Amint a prédikátort, úgy az iskolarektort is - szerepkörük gyakran cseré­lődött, azaz a rektor lelkészi teendőket látott el, és fordítva - a mezőváros fizette, a tanítókhoz hasonlóan. A tanítónőt 1717-ben említik először, amikor a város szám­adó bírája részére, a „Tanító Asz[sszonyna]k”’ árpa járandósága fejében fizetett 7 forint 68 dénárt. A „Leánykákat Tanító asszony” bére 1721-ben annyi volt, mint „Mocsay Uramé”, a másik leánytanítóé. Ez a tanítónő „T. Margitai Istvánne Taní­tó asszony” volt, akinek 1722-ben is „T. Mocsai Samfuel] uré”-hoz hasonló volt a fizetése.237 A tanítónő alkalmazására a szintén református Szentesről is rendelke­zünk adatokkal a XVIII. első feléből.238 Békés vármegyében ugyancsak a reformá­tus helységekben találhatók meg a tanítónők. A református községekben a leányok tanítására inkább nőket alkalmaztak. Békésen 1720-ból van adat Nagy Istvánné taní­tói működésére. O az első tanítónő a vármegyében. Füzesgyarmaton Beke Istvánnéról (1743-1748), Békésen Nagy Mihálynéról (1750-1754) és Szűcs Györgynéről (1754-1767) van tudomásunk.239 A tanítónők alkalmazása a XIX. század második felében, a polgári életforma kiteljesedésével vált rendszeressé és általánossá. Békésben az evangélikusok körében nem volt szokványos a nőtanítók alkal­mazása. Az egyház csak férfitanítókat alkalmazott. Békéscsabán működött ugyan egy, az eleminél magasabb szintű magán leány kézimunka iskola, melynek vezetője Gally Sámuelné Broszmann Amália volt, de 1874-től csak néhány évig volt műkö­dőképes.240 A nőtanító s a tanítónő által vezetett intézmény tehát kivételnek számított Bé­késben. Bár a protestáns településeken elterjedt tanítóné, tanítóné asszony elnevezés a tanító feleségét is illethette, mely magában hordozta nemcsak a házastársi minő­séget, hanem azt is, hogy a feleség teljes joggal helyettesíthette férjét a tanításban, a nőket mégis anyagilag is megbecsült tanítónőként nem alkalmazták. Egészen más véleményt alkotott erről Tessedik Sámuel, aki az anyák, a nők iskolai nevelésben betöltött szerepét fontosnak tartotta. Szerinte érzelmi nevelés tekintetében pótolják a férfiak hiányosságait. Már 1803-ban hangoztatta az iskoláskor előtti nevelés meg­szervezésének és az óvónők alkalmazásának a fontosságát. Ezért is kívánta a tanító­nők egyenlő jogú és egyenlő arányú képzését.241 Elképzeléseit azonban csak helyi szinten valósíthatta meg. Felesége valóban társa volt nemcsak az otthoni, de az is­237 NOVAK 1994. 677. 238 SIMA 1914. 253. 239 TÓTH 1984. 302. 240 KORNISS 1930. 328. 24‘ TóTH 1984 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom