Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Az elemi iskoláztatás története - A tanító személye
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás terjesztését is jelentette. S ez Tessedik esetében azért válhatott igazán hatékonnyá, mert az eszméknek a parasztsághoz való juttatásához minden módot megragadott; az iskolákban a tanítókon keresztül erre nevelte a parasztember gyermekeit.232 A tanító személye A tanító A tanítót a középkorban „oskolamester-nek nevezték, amelynek latin megfelelője a „magister scholae”. Németül „Schulmeister” volt a neve, az angoloknál „School Master”. Személyére vonatkozóan és foglalkozására nézve használatos volt még a „Rector Scholae”, „Scholasticus” és a „Rector Scholarum” terminológia is. A latin mellett magyar szóval, iskolaigazgatóként is jelölik a tanítómestert. A vizsgált történeti forrásanyagban megtalálható a „Ludi Magister” elnevezés is, amely ténylegesen iskolamestert, tanítót jelent, valamint hasonló értelemben a „Rector” igazgató név. A „népiskolai tanító” elnevezés a XVIII. század első felében bukkant fel, s fokozatosan terjedt el használata. Az esztergomi „mesterképezdékben” 1846-ig a teljesítménytől, vizsgaeredményektől függően következő képesítéseket adtak ki: mesteri és jegyzői képesítést kaptak a tehetségesek és szorgalmasak; tanítóit és jegyzőit a közepes tudású diákok, tanítóit a gyengébbek, és segédtanítóit a leggyengébbek.233 A népiskolai tanító megnevezés Magyarországon csupán a XX. század elején terjedt el. A népoktató, a néptanító, a népnevelő kifejezések körülbelül egy időben keletkeztek és honosodtak meg. Az elnevezések tükrözik azt, hogy a tanítónak és az iskolának nemcsak az alapfokú ismeretek elsajátíttatása a célja, hanem annál jóval több, a nép műveltségi szintjének emelése. A XIX. század közepétől, majd az 1868-as oktatási törvény megjelenése után még inkább megszaporodtak a „nép” előtagú megnevezések. Magát a törvényt is „népoktatási törvényként” említik hivatalos formában, de „népiskolai tanítókról”, „népiskolai tankönyvekről” is beszélnek. Megjelentették a „Néptanítók Lapja” folyóiratot is. Szükséges utalni arra is, hogy a „nép” előtagú elnevezések inkább a hivatalos nyelvhasználatban, mint sem a mindennapi gyakorlatban található meg. A kettő közötti átmenet határterületein a „tanító” név mondható széles körben elterjedtnek, ami tulajdonképpen fennmaradt a legutóbbi időkig is. A szakmát szervező és képviselő egyesület is tanítóegyesület, és nem „néptanító egyesület” lett. A képző intézmények is mesterképezdék vagy tanítóképezdék, de nem „néptanító képezdék” voltak.234 A tanítók megszólítása a gyakorlatban is hasonlóan alakult. Pethő László állapítja meg, hogy „Itt is találkozunk hivatalos változattal, melyet a múlt század végétől kialakított fizetési osztályok 232 TESCHED1K 1786. 205-206. 233 PETHŐ 1991. 20. 234 PETHŐ 1991. 22. 74
