Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Felekezetiség - A mezőberényi II. ker. szlovák evangélikus egyház története 1723-1890 között - A nép vallásossága, vallásnéprajzi jellemzői
Felekezetiség Az evangélikus egyházi irodalom nyelve a biblikus cseh nyelv, s ez az istentiszteletek nyelve is, ezt tartják a hívek szent nyelvüknek. Szent nyelv azért is, ha nem is latin, mint a katolikusoknál: „mert ezen a nyelven egy szlovák sem beszél, csak akkor, amikor a jó Istennel beszélget vagy a templomban vagy otthon, a házi ájtatoskodás alkalmával. Már rég nem élnek azok az emberek, akik valamikor ezen a nyelven beszéltek, senki nem ápolja, és minden evangélikus lélek számára ez a legerősebb istentiszteleti nyelv [...] Ezen a nyelven íródott az úgynevezett králici biblia és a mi Tranosciusunk is [...] A biblikus cseh nyelv szép, érett és fejlett nyelv [...] Nagy harcok voltak arról, hogy szlovákul vagy biblikus cseh nyelven folyjon a papok prédikációja. Ez a harc a mai napig tart. Végezetül abban állapodtak meg, hogy a liturgiánál a biblictina-t, a prédikációnál a szlovák nyelvet használják”.111 Mint minden településen, Mezőberényben is szlovák biblikus cseh nyelven és magyar nyelven folyt az istentisztelet. Régen (a XX. század közepe előtt) csak az ünnepnapokon volt kétnyelvű, máskor csak szlovák. A gyülekezet nagyságától függetlenül ezért is volt a XX. század közepétől „kétpapos” gyülekezet. Ugyanakkor tudni kell, hogy mindkét lelkész jól beszélte a szlovák és a magyar nyelvet, ismerte a biblikus cseh nyelvet, a latint és tekintettel a szomszéd evangélikus gyülekezetre, a németet is. A nyelvtudás alkalmazási feltétel és természetes elvárás volt a három nemzetiségre való tekintetben.112 A szlovák istentiszteletek, mivel a biblikus cseh nyelvű liturgia hagyományát követve igen hosszúra nyúltak, Székács József javasolta a szláv istentiszteletek rövidítését.113 A magyar nyelvű istentiszteletek helyi sajátosságokat is őriznek. A hagyományok fenntartása mellett egyetemes evangélikus egyház a liturgia egyöntetűségét írta elő azzal a céllal, hogy ez az egység megteremtésének az eszköze.114 A biblikus cseh nyelv századokon átnyúló állandóságával és keletkezési körülményeivel is tisztában kell lennünk. „A reformáció a világ minden népénél nemzeti nyelvű bibliát hozott létre, amivel párhuzamosan járt a nemzeti irodalmak keletkezése, addig a tótoknak nemzeti nyelvű bibliát nem adott a kezébe. Ebből következik, hogy a tótság maga nem teremtette meg a reformáció-hozta új egyházi szükségleteket kielégítő magán- és istentiszteletekre szánt irodalmát. A török dúlá- sok elől Cseh- és Morvaországba menekültek visszatérésükkor, valamint az iparosok, tanítók és diákok nemcsak a cseh nyelv ismeretét hozták magukkal, hanem bibliát, ágendát, énekes könyveket, imádságos könyveket, szóval nyomtatott cseh szót is, ezzel pótolják a XVI. századbeli felvidéki tót nyelvű evangélikusság egyhá111 Ez a szokás a Dél-Alföld nagyobb szlováklakta településein (Békéscsaba, Tótkomlós) máig megmaradt. Mezőberényben 2001-től nincs szlovák nyelvű istentisztelet. A nyelvi kérdéssel kapcsolatban: Bibliétina. Evanjelicky Hlásnik 1938/2. 37-38; Biblická reé. Evanjelkicky Hlásnik 1943/45. 69-70. 112 Orgován Pál petrováci segédlelkész ajánlásában olvashatjuk 1853-ban: „bírja a tót, német és magyar nyelveket tökéletesen - ki egyébiránt erkölcsös, jámbor, szép magaviseletéért igen is ajánlható”. MSZEEI 1853/1/13. sz. 113 SZÉKÁCS 1842a. 394-395. 114 „Az egység felé.” Békéscsabai Evangélikusok Lapja 1943/8. sz. 45
