Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Felekezetiség - A mezőberényi II. ker. szlovák evangélikus egyház története 1723-1890 között - A nép vallásossága, vallásnéprajzi jellemzői
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás és fiatal nős emberek, a legények, a kamaszok, az iskolás gyerekek, az asszonyok, a leányok külön-külön ülnek, vagyis a nemek és a korok nem keverednek. A legények, az iskolát elhagyott kamaszok és a polgáristák között ott ül egy-egy külön erre a tisztségre megválasztott férfi, aki az ifjakra vigyáz, hogy a templomban illendően viselkedjenek."105 Továbbá: „Az istentiszteletet elkéséssel és elébb való távozással zavarni illetlenségnek számít, és nagy feltűnést kelt a protestáns templomokban”.106 A templomba éppen ezért időben érkeztek, sokszor fél órával hamarább is, és az aznapi vagy az egyházi ünnepekhez kapcsolódó, de ismerős énekeket énekelték a Tranosciusból, amely nem egyszer 9-11 versszakos ének volt. Az énekek kiválasztását és a hangnemet egy előénekes énekelte, aki idősebb asszony volt. A templomi viselkedés szigorú szabályokat követett, melynek szimbolikus jelentősége is volt, a személyes érzelemkifejezésen túl. „Az evangélikus vallásosság szertartásos elemeihez tartozott a levett kalap, a nyíltság kifejezője, s jelképe annak, hogy aki Isten elé járul, az nem leplezheti el magát. A felállás a feltétlen tiszteletnek és az engedelmességre való készségnek a kifejezése. Az összekulcsolt kéz a magatehetetlen ember Istenhez való menekülése bűneiben való megkötöttségében, tehetetlenségben s a fohász kifejezése. A térdeplés az esendőségé.”107 A „modlitba” imádkozás vagy reggeli könyörgés, amely naponta 8 órától volt, a mindennapi élet természetes velejárójának számított. Sokszor vasárnapi öltözékben, főleg idős emberek körében vagy mindennapi viseletben, egyéb dolgok intézését megszakítva látogatták tömegesen a templomot.108 Az imádkozás az előfeltétele a keresztény lelki életnek. Reggel és este, étkezésnél, természetes mindennapi könyörgés és köszönetnyilvánítás volt.109 Az otthoni imádkozás - domáca poboznost’ — az istenfélő ember lelki megnyilatkozásának számított. Nagyobb munka végeztével, hála kifejezéseként vasár- és ünnepnapokon templomi istentisztelet után vagy előtt. Idős korúak sokszor istentiszteleten való részvétel helyett is, egészségi állapotuk miatt otthon végeztek ilyen imádkozást. Gyakori időpontja a vasárnap ebéd után, délután, amikor idősebbeknek bibliai részletek felolvasása után énekeltek el egy-két, az aktuális ünnepekhez kapcsolódó vagyis szép és közismert éneket a Kancionálból, Tranosciusból, temetés előtt a Funebrálból.110 105 BONYHAI 1931. 106-107. 106 BONYHAI 1931. 107. 107 Békéscsabai Evangélikusok Lapja 1942/2. 20-22: „Evangélikus lelkünk szertartásos megnyilatkozásai.” 108 A „modlitba” szokása csak a XXI. századra szűnt meg. 109 „Vidi sa nám snád’ malichernou vecou, ze ráno, ked’ vstamene, éi sa pomodlime, alebo nie, alebo pustíme deti tak len ku stolu, ako praste k válovu”. - Apró dolognak tűnik számunkra, hogy mikor felkelünk, akkor imádkozunk-e vagy sem, vagy az asztal mellé ültetjük gyermekeinket csak úgy, mint a malacokat a vályúhoz.: Evanjelicky Hlásnik. 1940/8. 115. (Ford.: Plesovszki Zsuzsanna.) 110 Az igeolvasást az idősebbek végezték, az énekeket a fiatalabbak kezdték el. A XX. század végére inkább nők és gyermekek gyakorolták. Jelentőségéről a belső lelki béke megtartó erejéről, az istenfélő ember otthoni kötelességéről gyakran szóltak a lelkészek a szószékről is. Egyre inkább megnyilvánulása miatti aggodalmát több lelkész is hangsúlyozta. Éppen ezért például Békéscsabán 1939-ben a házi ájtatoskodás felelevenítését tűzte ki célul minden családban az evangélikus egyház. O domá- cich poboznostiach - A házi ájtatoskodásokról. Evanjélicky Hlásnik. 1939/11. 239-240. 44
