Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Felekezetiség - A mezőberényi II. ker. szlovák evangélikus egyház története 1723-1890 között - A kétnyelvű evangélikus gyülekezet szétválása
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás A kétnyelvű evangélikus gyülekezet szétválása A csabai szlovákok egy része 1818-ban tovább vándorolt, és birtokba vette Berény pusztát. Jeszenszky Károly írja, hogy tanítójukat, Mattheidesz Lőrinc és Gre- nerczius János írástudó csabai embereket is magukkal hozták.76 Ők hatékonyan közreműködtek a letelepítésben, az engedély megszerzésében. Grenerczius első tanítója lett a herényi szlovákságnak, Mattheidesz pedig azonosnak tekinthető az ilyen nevű, későbbi evangélikus lelkésszel.77 Jeszenszky szerint is már a szlovákok nagy részének ideköltözése 1722 előtt ide került tanítónak Grenertzius János, s hamarosan ide került egy pap is, akit Konyiknak neveztek.78 Konyik, T. Konyik vagy Konicsek teljes nevét homály fedi, Markovitz Mátyás is „rejtélyes Konicsek”-nek nevezi. A herényi egyházközség hűséges lelkipásztora volt, de rövid idő múlva elkerült Be- rényből. Egy 1742-es adat szerint ismeretes, hogy bebörtönözték, majd a megyéből is kitiltották, mert egy házasulandó párt tilalom ellenére össze akart esketni. Az ide- települtekkel sövényfalú templomot és iskolát építtetett, harangot öntetett 1723-ban, s az eklézsia részére réz pecsétnyomót készíttetett. A németek 1725-ben történt bevándorlásakor gyarapodott a hívek száma. Közös német-szlovák egyházat alkottak. Kezdetben közös papjuk volt, ugyanazon tanítójuk és egyházi törvényeik, csak az igehirdetést végezték két nyelven, 1845-ig, amikor a német és szláv egyház különvált egymástól, s a németek külön lelkészt hívtak maguknak. Ettől kezdve mindkét nemzetiség önállóan szervezte a gyülekezet életét. A szlovákok a vesszőből font sövényfalú templom helyett 1740-ben felépítették második templomukat, mely alapozás nélkül, vályogból épült, és náddal fedték be. Az új Isten házát - melyet engedély nélkül építettek -, Markovitz Mátyás szentelte fel. A vármegye hatósága csak később szerzett tudomást a dologról, így a kiküldött vármegyei esküdt, Zrínyi Mátyás már nem tudta megakadályozni a lutheránusok templomának építését, csupán csak az elkészült templom felszenteléséről tehetett jelentést.79 Markovitz Mátyás az első lelkésznek Korincseket, a másodiknak Dubovszky Andrást tartja, a harmadiknak Mattaei N.-t - aki valószínűleg a korábban bevándorolt Mattheides Lőrinccel volt azonos -, majd negyedik Chovan Márton, s az ötödik 76 JESZENSZKY 1861. 25. 77 MOLNÁR é. n. 15. 78 JESZENSZKY 1861. 25. 79 JESZENSZKY 1861. 24-25. Markovitz Mátyás a következőket írja az építkezésről: „Miután a vesz- szőből font falú korábbi imaház összedőlt, a kisberényiek 1741-ben egy másikat építettek, sokkalta alkalmasabbat, vályogból. A nagyboldogasszony napján megtartott templomszentelési ünnepségen magam is ott voltam miután a magam kezével helyeztem el az alapkövet is -, majd Ezsaiás igéit idézve eukarisztikus prédikációban hirdettem Isten dicsőségét; a helybeli lelkipásztor, Burián Dániel tiszteletes úr, az én nagyra becsült keresztkomám pedig, aki még most is ott hirdeti az úr, az igazság igéjét, az imaház udvarán mondott rövid, de igen hatásos parainézist.” MARKOVITZ é. n. 64. 36
