Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Interkulturalitás - Kultúrák és nyelvek közvetett és közvetlen hatásainak módjai, szerepük a település szellemi fejlődésében
Interkulturalitás. Kulturális és szellemi kölcsönhatások zetben fejlesztették azt. Erre nagy hatással volt még az egyházi magas kultúra cseh, és német vonása. Mezőberényben az etnikai zártság miatt kevésbé érvényesült a nemzetiségikulturális interetnikus hatás. A nemzetiségek jól elkülönülten éltek, saját nyelvükkel, kultúrájukkal, iskolájukkal, viszont a táji adottságokból fakadó gazdálkodás - a sajátos alföldi határhasználat, földművelés és állattartás - egységesítette a nemzetiségeket, egymásra hatásukat erősítette. A szlovákok, magyarok, németek - és néhány román, görög vagy szerb, cigány, zsidó - éltek egy helyen, illetve helységben, akik vallás tekintetében evangélikus többséget alkottak, a római katolikusokkal, ortodoxokkal és zsidókkal szemben. A különböző betelepülők eltérő kultúrát hoztak magukkal. Nyelvük, szokásaik, hagyományaik az adott nemzetiségen belül a XIX. század végére egységesül, és alakul át jellegzetes zárt kultúrává, melyben a belső fejlődés folyamata az erőteljesebb. A műveltségi tényezők kialakulásában és egységesülésében nagy szerepe volt az egyháznak, mely a szokásokat erkölcsi normákhoz igazította, megszervezve az iskoláztatást, a vallási kultúra által a népi kultúrát is ápolta, a nyelvi identitást erősítette, az általános műveltségszintet emelte. Szükséges megjegyezni azonban, hogy a világi hatalomnak, a földesúrnak, a települési közösségnek, illetve annak irányítását végző testületnek is szerepe volt a kultúra befolyásolásában, hiszen a törvények betartatása sokban befolyásolta a lakosság, etnikai, nemzetiségi csoportok erkölcsi és szellemi kultúráját. A kultúrák, nyelvek egymás mellett élésében jelentős szerepet játszottak a migráció és a külső kapcsolatok, amelyek egyre gyérülő kapcsolattartást jelentettek az eredeti, kibocsátó származási hellyel.872 A mezőberényi szlovákság nemzetiségi súlyát lélekszámának gyarapodása határozta meg, amely kiemelkedő nagyságát a XIX. század elejére érte el (az összlakosság 45,6%-a, szemben a németek 27,9 és a magyarok 26,5%-ával). A nemzetiségi-vallási identitás megőrzésében alapvető jelentősége volt az egyházi oktatásnak, mely szlovák anyanyelven, evangélikus felekezeti keretek között történt. A nyelvhasználatba az 1810-es évektől a magyar is belekerült. A magyar nyelv jelentőségének előtérbe kerülését a helységben az elemi oktatáson túl a gimnáziumi, a hivatali magyar nyelv, és a nemzetiségek közötti - érintkezési - köznyelvi magyar is erősítette. Ehhez járult a vegyesházasságok számának egyre nagyobb növekedése, mely a földrajzi és etnikai határok megőrzése mellett, a nyelvi határok fellazítása miatt, előmozdította a nemzetiségek nyelvvesztési folyamatát, asszimilációját. E folyamat megvalósulásában a külső hatások voltak az erőteljesek, ami a társadalmi urbanizációs folyamatból és a politikai változások sorából eredt, s ennek utóbbi legfőbb bizonyítékai a nyelvtörvények. A nyelv és a kultúra legfőbb őrzője az egyházszervezet volt, a maga intézményesített rendszerével. A felekezeti nyelv a magyar mellett a németet és a szlo872 SZABÓ 1973. II. 194-209. 277
