Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Iskolai nyelvhasználat 1869-1890 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás ezek ellen az egységtörekvések ellen is irányult. Azért sem ismerték el a magyarországi nemzetiségeket, nemzeteket, nehogy ezen tápot adjanak a szomszédságban erősödő nemzettestvéreikkel való összefogásnak, egyesülésnek. „Ha a magyarországi nemzetiségek a magyar politikai nemzethez tartoznak, nincs elvi alapja ennek az egybefogásnak. ”800 A nemzetiségi kérdés megítélésben jellemző véleményt fogalmaz meg Szelényi Ödön, aki azt állítja, hogy a felvidéki gimnáziumok bezáratása egyesek túlzó szájaskodása miatt törént, s kíméletlenül fel kell lépni a haza törvényeibe üzköző mozgalmakkal szemben, ugyanakkor tapintat szükséges a hazafias, de nyelvükhöz ragaszkodó tótokkal szemben. „Vagyis gondos különbséget kell tenni a pánszlávizmus, a szlavofilizmus és az egyoldalú tótoskodás között.” Ehhez szép szerével, rábeszéléssel, felvilágosítással, kulturális fölénnyel kell közelednünk. Az evangélikus egyház mindent megtett mindig ennek érdekében, azért nem nevezhető pánszlávnak, és igazságtalanság, ha a protestáns autonómiát a pánszláv izgatás szabad gyakorlásának biztosítékaként tüntetnék fel. Szerencse, hogy iskoláink megérezték, hogy Magyarországon a magyar nyelvet mint a honfoglaló magyar faj nyelvét különös jelentőség illeti meg a többi hazai nyelvek és a latin mellett. „A nemzeti eszméléshez való közeledés, illetőleg a nemzeti állam körébe való betaglalódás nem egyformán megy végbe a három nyelvű evangélikusoknál. Legkönnyebben, úgyszólván zökkenő nélkül a dunántúli magyarságnál, azután némi ellenállás után az eredetileg német városokban, melyek közül egyesek azonban, teljesen elmagya- rosodnak. Fokozatosan megy végbe ez a folyamat a dunántúli, szepességi németeknél, a pozsony vidéki és a délvidéki németségnél, legnehezebben a tótságnál. ... Követésre méltó példát mutattak az alföldi tót nyelvű gyülekezetek és különösen ezek iskolái. Ha elvnek, kiindulópontnak tekintjük azt a maximát, hogy a magyarul beszélés követelése mellett mindenki ápolhatja anyanyelvét is, akkor a múlt tanulságait véve figyelembe, nincs miért kétségbe esnünk.” - írja.801 A magyar nyelvet a felvidéki szlovák evangélikusok iskoláiban a középkortól tanították. 1637-ben Selmecbányán kérték, hogy szeretnének egy magyar tanulót, aki az ifjúságot magyar nyelvre tanítaná, mert a városban sokan vannak, akik szívesen áldoznának rá, csak a gyermekük tanuljon magyarul. Besztercebányán 1779-től tanították a magyar nyelvet. Eperjesen 1808-ban mondták ki annak szükségességét, 1821-ben pedig hangoztatták, a magyar nyelvnek a felsőbb tanintézetekben való nagyobb virágoztatása céljából, aki öt év múlva a magyar nyelvben kellő jártasságát nem igazolja, semmiféle iskolai javadalmazásban nem fog részesülni. Pozsonyban az iskola megszervezésével egyidejűleg két alsó osztályt indítottak. Ez magyar iskola volt a magyar gyermekek számára, amely 1672-ig állott fenn, és bérelt helyiségben volt elhelyezve.802 A magyar nyelv tanítását itt nem politikai okok, hanem a lakosság vegyes összetétele indokolhatta. Eperjesen pedig Mezőberényhez hasonlóan 800 ARATÓ 1969. 521-532; MIKÓ 1944. 424-432. 801 SZELÉNYI 1917. 69. 802 SZELÉNYI 1917. 72. TERRAY 1975. 680-682. 256
