Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Iskolai nyelvhasználat 1869-1890 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás anyaga az 1869-es törvénynek megfelelően változatlanul megmaradt, történelemben is, de itt a tantervben kiemelten szerepel, hogy a történelmi oktatás az „a magyar nemzet történelméből válogatott életrajzi képek elbeszélésén s elbeszéltetésén” alapszik. A polgári jogok és kötelességek ismerete itt is a hatodik évben kezdődik. A fentiekből is látható, hogy az 1869-es tantervhez képest a magyar nyelv előtérbe állításával itt még nyomatékosabbá válik a magyar érzület kifejlesztése. Magyar nyelven tanulnak magyar földrajzot, magyar történelmet a tanulók, és Magyarország polgáraiként a jogaikat és kötelességüket. Mint itt élőknek hivatalos államnyelvet ismerőknek és alkalmazóknak kellett lenniük, saját érdekükben, s tanulmányaikat illetően a jogok és kötelességek megtanulása a környezetükben való eligazodást is szolgálta, amikor az alkotmányon kívül a polgári ügyek intézéséről is tanultak (például polgári joghatóságok, törvényszékek, örökösödés, váltójog, csődtörvény). Mindezek az ismeretek elsajátítása azonban az anyanyelvhasználat rovására történt. A mezőberényi iskolában az anyakönyvekben az 1870-es, 1880-as években már nem nevezik meg külön a szlovák nyelvhasználatot az egyes tantárgyaknál (például történelem, földrajz, természettan). Ugyanakkor vannak tárgyak, melyek tanítása már csak nagy többségében magyarul történhetett, hiszen ilyen tankönyv használatát tünteti fel a tanító. Például 1883-ban a negyedik osztályban a magyar olvasás a Zákány-féle olvasókönyvből, fordítással, ötödik és hatodik osztályban magyar olvasás a Gáspár olvasókönyvéből, fordítással történt. A magyarok történetét magyar nyelven tanulták egyrészt a zólyomi Skolníkból magyar fordításban, de főképp Bánhegyi és Emericy „Tan- és olvasókönyve” alapján. A természettant továbbra is Martinyi könyvéből, feltételezhetően ezt is magyarul. Külön tárgyként szerepelt a magyar nyelvi oktatás, és külön a magyar egyházi énekek, a himnusz és a szózat megtanulása. Az 1883/84-es tanév helyi tantervében is hasonló a változás. Az „anyanyelvi és magyar olvasás” mellett a „tót és magyar szenténekek”, a magyarok története és az alkotmánytan magyar nyelven, majd tót és magyar nyelvi oktatás, illetve fogalmazás szerepel, valószínűleg mind a két nyelven.791 A fentiek alapján megállapítható, hogy az 1868-as népoktatási törvény után is megmaradt kétnyelvű oktatás tovább folytatódott, de fokozatosan magyar nyelvűvé vált. Nemcsak Magyarország földrajzát és történelmét tanulták magyar nyelven, hanem a magyar nyelv az anyanyelvi írás és olvasás mellett önállóan is szerepel. Ezen túl és ehhez kapcsolódóan a fogalmazásban is helyet kap (leírások, levelek, fordítások fogalmazása). A természettan, a földrajz és konyhakertészet tanítása a zólyomi Skolníkból történt. Mivel itt nincsen feltüntetve a fordítás ténye, ezért feltételezhetően kétnyelvű volt, melyben a szlovák nagyobb szerepet kapott. A hit- és erkölcstan tárgyak tanítása is többnyire szlovákul történhetett, de az egyházi szláv nyelv használatának a jelentőségét csökkenti, mivel a gyermekek már nemcsak szlovák egyházi énekeket tanulnak, hanem magyart is, ami mellett fontos, hogy a 791 BML Mb ir. Leány iskola jkve. 1882/83, 1883/84. 252
