Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)

Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Iskolai nyelvhasználat 1869-1890 között

Iskola. Az elemi iskoláztatás története

életbeléptetését követő három év elteltével tanítói oklevelet, alkalmazást a magyar nyelv tanítására való képesítés nélkül lehet kapni. A már állásban lévő tanítók négy éven belül kötelesek a magyar nyelvet tanításképes fokon elsajátítani és ezt vizsgával igazolni (1-3. §.). A törvényben és annak alapján elkészült 1879. évi tantervben félreismerhetetlen a törekvés az anyanyelv uralkodó helyzetének megszüntetésére és a magyar nyelv előtérbe állítására.787

A tanterv anyaga az 1868-as tantervre épít, csak anyanyelv tárgy helyett az „anyai és magyar nyelvet” tartalmazza. A megvalósítás eszközeiként a következő tantárgycsoportokat állapították meg: a. beszéd- és értelemgyakorlatok, kapcsolatban a magyar nyelv tanításával; b. az írás és olvasás, c. anyai nyelvtan. A tanterv a szükséges tudnivalókban leszögezi, hogy minden tanító az elemi iskolában a tanítás fő súlyát az anya- és magyarbeli oktatásra helyezze, s „erre nézve különösen használja fel a beszéd- és értelemgyakorlatokat, az olvasókönyvekben foglalt olvasmányok és mondatok értelmi taglalását; a magyar nyelv alkalmazásának szabályszerinti mélyebb taglalására ne bocsátkozzanak, e részben szorítkozzanak főleg a helyesírás megtaníthatására szükséges nyelvtani legfőbb alakok ismertetésére.”788 A tanterv a tantárgyak iskolai évfolyamok szerinti felosztása és terjedelme előtt „Az anyai és a magyar nyelv” tanításával kapcsolatban a következőket írja le: „Az elemi népiskolai tanítás központjául az anyai nyelv szolgál, mellyel kapcsolatosan kell megtanítani a magyar nyelvet. Mind az anyai, mind a vele kapcsolatban a magyar nyelv oktatásában oly módon kell a tanulókat előre vinni, hogy azokon a gyermek akár eredeti gondolatait, akár figyelmeztetés (tanulás) útján szerzett ismereteit tisztán ki tudja fejezni; aztán gondolatait következetesen és szabatosan tudja egymásután sorozva előadni: végre azokat helyen leírni [...] E czélra nem egyedül a szorosan vett nyelvtan tanításával lehet eljutni, hanem fel kell e végből használni a beszéd- és értelemgyakorlatokat, az írást, olvasást.”789 A fentiek alapján a tanítás az első osztálytól kezdve kétnyelvű, amelyben kiemelt szerepe van a magyar nyelvnek. A tanításra megjelölt tárgyak fő célja a magyar nyelv megtanítása. A hatéves tanítási folyamatot tekintetbe véve ez azt jelentette, hogy aki nem tudott magyarul, a megtanult, s minden tantárgy megtanulásában használta a magyar nyelvet a szlovák anyanyelve mellett. Hatodik osztályban már elvárás a társalgási szintű magyar nyelv- ismeret, a „társalgási beszéd” és „egymásból folyó rövid előadások” írása, majd beszélgetés és fogalmaztatás magyar nyelven. Az emlékezés gyakorlására erkölcs- és értelem-nemesítő verseket tanultak, könnyen érthető, kedélyes népies verseket második és harmadik osztályban. A negyedik ötödik hatodik osztályban a költői darabokon kívül, a hazai történelemből történeti elbeszéléseket, könnyen érthető, hazafias érzést keltő és lelkesítő magyar verseket.790 A történelmi tárgyak közül a földrajz tan787 „Tanterv a nem magyar ajkú népiskolák számára az 1868. XXXVIII. és az 1879“ XVIII. tcz-ek értelmében.” Budapest, 1879.

788 Uo. 1. pag.

789 Uo. 4. pag.

790 Uo. 7-8. pag.

251