Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Iskolai nyelvhasználat 1849-1869 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története ző nemzetiségek nyelvén közzé kell tenni. Fontos része a törvénynek az, amely szerint a községi igazgatás nyelvét a leginkább használt nyelv, a nemzetiségek anyanyelve határozta meg. A törvény kimondja, hogy az állam, a lehetőségek határain belül köteles gondoskodni állampolgárainak anyanyelvi oktatásáról tanintézeteiben (17. §.).757 A népoktatási törvényben Eötvös javaslatát fogadták el, némi módosítással. Az anyanyelvi oktatás jelentőségére még pontosabban utalt, ugyanakkor a vegyes lakosságú területek kisebbségének anyanyelvi jogait kevésbé vette figyelembe. „Minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, amennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike. Vegyes ajkú községekben ez okból oly tanító alkalmazandó, a ki a községben divatozó nyelveken tanítani képes. Népesebb községekben, a hol többféle lakosok tömegesen laknak, a mennyire a község ereje engedi, különböző ajkú segédtanítók is választatnak. ”758 A törvény alappillére az oktatás szabadságának liberális elve volt. Ez tehát azt jelenti, hogy a szülők tetszésük szerint járathatták gyermekeiket bármely iskolába. Ez a liberális elv kedvezett a nemzetiségi oktatásnak. Egyrészt a polgári viszonyok közt is lehetővé tette a feudalizmustól örökölt, a haladás követelményeivel nem egyszer szembekerülő, de a nemzetiségek anyanyelvi oktatási igényét messzemenően kielégítő egyházi iskolarendszer virágzását, másrészt nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy más iskolafenntartók - társulatok, községek, sőt maga az állam is- részt vállaljanak a nemzetiségi oktatás feladataiból. Ezt nemcsak az 58. §., hanem a 80. §. is alátámasztja, amely a nemzetiségi törvénnyel összhangban a tanulók anyanyelvét határozza meg az oktatás nyelvének.759 A felső iskolákra vonatkozóan a törvény nem írta elő az idegen nyelv tanítását, csak a nemzetiségi iskolákban a magyart. Hogy milyen megfontolások alapján történt a 25 fős Népoktatási Bizottságban a döntés, illetve kinek a javaslata alapján, mai napig a vita tárgyát képezi. A bizottságba Trefort Ágoston javaslatára választották a tagokat, akik különböző felekezeteket képviseltek. A tagok meghallgatása és javaslattételük azonban csak formális volt, amit a küldöttek a megjelentetett jegyzőkönyv után ismerhettek csak meg. „A kihallgatandó férfiak kijelölésére vagy ajánlására, csak a felekezetek »főnökei« szólítottak fel, s az ajánlottak is aztán, a bizottság választott saját tetszése szerint”- emlékezik vissza Révész Imre, aki szerint az 1868-as törvényterv az országgyűlés egyik pártjának sem nyerte el a tetszését, s ha annak megtárgyalása egyenes úton történt volna, bizonyára megbukik.760 A szakemberekkel meghallgatásuk előtt nem közölték azt sem, hogy melyek a 130 §-ból álló törvény egyes pontjai, amelyekhez véleményüket kérik, vagy amelyekre vonatkozóan pótindítvány miatt adatokat kell gyűjteniük, hanem Pesten egy 22 kérdőpontból álló ívet kézbesítettek nekik, amely757 BELLÉR 1974. 52. 758 1868. évi 34. te. V. fejezet 58. §. Közigazgatási törvények gyűjteménye 1867-1881. Kolozsvár, 1882. 98. 759 BELLÉR 1974. 52-53. 760 RÉVÉSZ 1870. 3. A szerző a Bizottság református küldöttje volt. 243
