Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Iskolai nyelvhasználat 1849-1869 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - lnterkulturalitás ben nem a lényegi kérdéseket vették fel - mint például a hitfelekezeteknek a népiskolákhoz való viszonyát vagy a protestáns autonómia ügyét hanem a szorgalomidőre, szünidőre, a tantárgyak mennyiségére kérdeztek rá. „Nem kevés mértékben meglepő volt az is, hogy a felhívott szakférfiak egyenként hallgattattak ki, és pedig úgy, hogy midőn valamelyik nyilatkozott, akkor a többi jelen nem lehetett. Ezen eljárás némi erkölcsi nyomást gyakorolt a kihallgatott egyénre - azt pedig biztosan elérte, a mi úgy látszik, csakugyan czélja volt, hogy t.i. a felhívott szakférfiak maguk se tudhassák, hogy mi az ő többségük... a szakférfiak írásban beadott véleményei közül több, maga a bizottság előtt is, fel sem olvastatott.”761 A bizottsági jegyzőkönyvet és annak mellékleteit csak később jelentették meg, ezért a magyar protestánsok nem tudhatták meg, hogy milyen nyilatkozatok hangzottak ott el. A tagok többsége pedig a felekezeti iskolák autonómiájáért, a felekezeti iskolák segélyezéséért, általában a népiskolai ügynek felekezeti mederben való tartását javasolták - vagyis a törvénytervezetet a felekezeti jogok és érdekek szempontjából rosszallották. A cél azonban az volt, hogy a kormánypárt ezt a véleményt eltitkolja, hiszen a jegyzőkönyv és törvény mutatta, hogy nézeteiket nem vették figyelembe.762 Az evangélikus egyház éppen a magyar vezetés miatt a szlovákoknak és a németeknek nemcsak nem nyújtott védelmet, hanem velük szemben az asszimilációs politikát folytatta. Ily módon tehát az evangélikus egyház képviseletében a Népoktatási Bizottságban szlovák és német küldött nem vett részt. Ez a katolikus egyházra is vonatkozott.763 „Előttem, mind e mai napig rejtély az - írja Révész Imre -, hogy a hazai hatalmas római klérus, már a törvényterv ellen hivatalosan és ünnepélyesen fel nem szólalt.”764 A népoktatási törvény előkészítési munkájában tehát a korabeli hibás magyar felfogásnak megfelelően nem vehettek részt a nemzetiségek, mert azokat nem ismerték el közösségnek, és liberális jogaikat nem élvezhették. A törvénytervezet ellen Rosman Márton Arad vármegyei hittantanár szólalt fel, aki az anyanyelvi és a vallási oktatásra hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy az egyház és a nemzetiségek között nem lehet egyenlőségjelet tenni. Babes Vince román képviselő kérte, hogy a felső népiskola második idegennyelvének választását az döntse el, akit ez megillet. A tervezetben a jogegyenlőség és a viszonosság elvének megsértését látta. Második javaslata a földrajz és a történelem tanításához kapcsolódott, ami „általános és hazai” jelzővel szerepelt, ezt „nemzeti” szóval kívánta kiegészíteni. „Hiába tagadnók, a többi nemzetnek, vagy nemzetiségnek is megvan az ő saját nemzeti történelmök, és ha méltányosak, és éppen igazságosak akarnak lenni, meg kell vallanunk, hogy igen is, szükséges, hogy a hazai történelem mellett, melyben a ma761 RÉVÉSZ 1870. 6. 762 RÉVÉSZ 1870. 6-7. 763 ARATÓ 1969. 525. 764 RÉVÉSZ 1870. 100. 244
