Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Iskolai nyelvhasználat 1849-1869 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás Iskolai nyelvhasználat (1849-1869) A korszak legfontosabb iskolai nyelvhasználatot előíró dokumentuma az 1868. évi 38. te. volt. A szabadságharc leverése után Eötvös felhasználta a nyelvtörvények alkalmazásából származó tapasztalatokat. 1844 után a magyar nyelv általánossá tétele a soknemzetiségű Magyarországon nem volt lehetséges. Ezért - mint említettük - az 1849. évi törvényekben az oktatás nyelvéül a lakosság többségének nyelvét határozzák meg. Az elemi iskolákban mindig a helyi lakosság, illetve az egyház nyelve dominál.755 Eötvös 1861-es törvényjavaslata mindezeket az anyanyelvi oktatásra vonatkozó tanulságokat felhasználta, és javaslatát eképpen fogalmazta meg: „Minden növendék, amennyire lehet, anyanyelvén nyerje az oktatást. E célra a gyermekek három évről kimutatható többségének a nyelve lesz ugyan az oktatási nyelv, azonban a kisebbségből is, ha van harminc egy nyelvet beszélő gyermek, annak számára egy segédtanító állítandó, ki anyanyelvükön fogja őket tanítani.”756 Ezzel Eötvös a nemzetiségi területeken megszervezendő községi iskolákban is érvényesíteni akarta azt a gyakorlatot, amelyet az egyházi iskolák alkalmaztak. Eötvös nemzetiségi politikájának fontos jellemzője ez, mely az egyenjogúságot, az ellentétek kiküszöbölését, a nemzetiségek megbékélését fejezte ki. A törvényjavaslat tárgyalására 1868 szeptemberében és novemberében került sor, ugyanakkor, amikor a nemzetiségi törvényt is tárgyalták. Kihirdetésük is pár nap különbséggel történt, a népoktatási törvényt (1868. 38. te.) december 5-én, a nemzetiségi törvényt (1868. 44. te.) december 7-én. A szabadságharc leverése után, az önkényuralmat követően a nemzetiségi törvény megalkotása történelmi jelentőségű volt. A bukást követően a nemzeti uralkodó osztály kettős következtetést vont le; egyrészt arra az álláspontra jutottak, hogy: (1) a Habsburg monarchia fennmaradása európai érdek, másrészt (2) mivel a nemzetiségek többsége (románok, horvátok, szerbek) a magyarok ellen fordult 1848-ban, Magyarország integritását is csak a dunai államok közössége biztosíthatja. Az osztrákokkal történő kiegyezés alapvető feltétele volt mindezeknek. A dualista monarchia megteremtése biztosította a magyar hegemónia részleges megteremtését és fenntartását. Az új nemzetiségi politika ideológiájának alapjául a magyar nemzet hatalmi egyensúlyának megteremtése szolgált. A kiegyezés a magyar nemzet önállóságát rehabilitálta, amelyben az uralkodó nemzet a magyar, s Magyarország minden polgára - nyelvére, származására való tekintet nélkül - annak egyenjogú tagja. Ez utóbbi liberális szellemű felfogás, s lehetővé tette az egyes nemzetiségek egyéni jogainak érvényesítését. Ezen az elvi alapon született meg a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló 1868. évi 44. törvénycikk. Ennek értelmében a törvényhozás és a legfelsőbb hatóságok nyelve a magyar, de a törvényeket a különbö755 ARATÓ 1969. 521. 756 ARATÓ 1969. 242
