Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Az iskolai nyelvhasználat 1810-1849 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története magyar nyelv megtanulása miatt más helységekbe, így Orosházára vagy Hódmezővásárhelyre. Kimondottan magyar iskola csak a községi volt, amely 1879-ben létesült, de a szülők idegenkedtek tőle. Erre szolgál bizonyságul az, hogy az első évben mindössze hét tanulója volt az iskolának.735 A magyar nemzeti nevelés és a magyarrá nevelés gondolata széleskörűen mutatkozik a korabeli sajtóban is. A „Társalkodó” 1839-es számai a magyar nem- zeti-esedés módjának lehetőségéről szólnak: ,,a’ néptanítók voltak eleitől fogva, vannak mai a’ legfőbb hatással a’ népre. Ha tehát jó népet akarunk nevelni, szükség elsőben jó néptanítókat előkészítenünk. ” Ezért a képezdékben és papi szemináriumokban a magyar nyelv tanítását vezetné be a cikkíró. ,,A’ nemzeti nevelés feladata legyen e’ külön érdekeket, mint megannyi egyenetlen törtszámokat a’ mennyire lehet, egy nevező alá hozni: t.i. minden hitű, rendű ’s ajkú honpolgár bárminemű állapotára, egyszersmind magyarnak magyar nyelven neveltessék.”736 A népiskolák magyarosítása sokszor erőltetett ütemben haladt. Eredmény esetén szép jutalom illette meg a tanítót. Nógrád vármegyében például Magyar Nemzeti Intézet néven 50 ezer forintos alaptőkével egy társaságot alapítottak, amely a magyar nyelvet jól terjesztő tanítókat, s a magyar nyelvtudásban kitűnő tanulókat jutalmazta meg. Pest vármegye érmek veretését rendelte el a magyar nyelvet buzgón tanítók számára. A magyart alig beszélők tudása rendszerint hiányos maradt, így a szép sikereknek, jutalmaknak megvan az árnyoldala is: „... olyan gyermekeket, akik otthon csakis tótul beszélnek, lehetetlen az iskolai órákban idegen nyelvre megtanítani. Az ilyen magyarosító népiskolában mindent magyarul tanul a gyermek, anélkül, hogy magyarul tudna, így tárgyi tudásra nem bírt szert tenni, örökösen a nyelvvel bajlódik. Az ismeretek elsajátítása anyanyelvén is mennyi fáradtságba kerül, milyen nehezen megy: hát még egy idegen, eddig ismeretlen nyelven? De legalább megtanul-e magyarul? Aligha. Legföljebb egyes szavakat, ezeket pedig, elhagyva az iskolát, csakhamar elfelejti. így az olvasásban, számolásban, elemi ismeretekben a gyermekek tudatlanok maradnak, az állam valamennyi polgárának szükséges kulturális minimumra sem tesznek szert, és a főcélt, a magyar nyelv tudását sem érik el” - szól a bírálat.737 A tanítók és tanulók dicsérete az 1825-ös országgyűlés után és az 1832-es megyei utasításokat követően egyre gyakrabban fordul elő Békésben is. A békési esperesség 1837-ben a nyelvtanítás ügyét tárgyalva a következőket állapította meg: „Csillag Márton és Mautsch György szarvasi, Wilym János a’. Berénnyi Tót, Andrásovitz György, Csorba Mihály B-Csabai tót Tanítóknak a’ Magyar nyelv tanításában lett nagyobb kitüntetéseikért dicsértetnek, ezen, valamint a’ convent örömét jelentette, úgy a’ többi Tanítóknak, azoknak követésre méltó Példájokat hathatósan támogatta.” Ugyanezen esperességi gyűlésen meghagyták a lelkészeknek, 735 SZ1NCSOK 1996. 270-272. 736 Társalkodó 59. sz. II. félév. 233; Továbbá 60. sz. 237-239. és 62. sz. 245-246; CSÍK 1839. 737 KORNISS 1927. 125; FELKAI 1959. 235
