Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Az iskolai nyelvhasználat 1810-1849 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története valósítandónak nyilvánította. Ezzel elősegítette az itt élő nemzetiségek gyors asszimilációját, sértette nemzetiségi jogaikat. A 12 fős nyelvi bizottság - mely a másod alispánból, táblabírákból, földesurakból, főügyészből, főszolgabírákból és rendszerinti esküdtekből állt - határozottan, tudatosan törekszik a magyarosításra. Szerintük a magyar nyelv használata csak a következők szerint mehet végbe: „Mutat ugyan a múlt század kilencedik tizedje példát arra, hogy erőszakkal idegen nyelv terjesztése is nem nagy idő alatt mire lehetett menni az országban; - de példa ám az ezen esetet követő időszak arra is, hogy a viszontorlás, ha nincs féken többé, és részt kap, hogy teszi legottan semmivé az erőltetés képzelt remekjét... az ország idegen ajkú lakosainak olly jeles száma mellett - erőszakoltatva valóban a magyar nyelv önnön hoszszában is alig nézhet elébe...”710 Hogy mennyire igyekezett a magyar anyanyelvűség elfogadtatására ez a bizottság, és milyen szempontból vizsgálta az itt élő nemzetiségeket, azoknak a törvényhozásban betöltött szerepét, arra jó példa az idealizált jellemzésük, mely a Békés vármegye nemzetiségeiről szól 1832-ben: „Békés megye... a magyarlakta Alföld térrészeinek azon egyike, mellynek lakosait a gondosan megőrzött eredeti tiszta nyelvszabás, béllyeg, s szokás, kitüntetve esmértetett meg mindenütt; - mellynek tanácstermében az édes magyar hangnál egyéb ember emlékezetétől fogva magyarul vitettnek... egy szóval a magyar nyelv olly közönségessé vagyon tétetve, hogy a latin nyelv abba felséggel való jobbágyi értekezéseken és a nem magyar ezerekkel időnként váltani kellő levelezéseken kívül minden egyéb hivatali használatból már szerencsésen kiküszöböltetnek mondattathatik. Ezen kívül nincsen egyetlen kebelbeli uradalma sem, mely akár bűnfenyítő, akár polgári kereseteket ítélő úriszékein kirekesztőleg a magyar nyelvet - habár egyébb uradalmi dolgokban ma még néhol nem úgy lenne is - voltaképpen használatba ne vette volna már.”711 A nemzetiségek magyarosodásáról rajzolt kép hűen tükrözi azt a törekvést, melynek célja a minél gyorsabb, teljes elmagyarosítás világi és egyházi szinten egyaránt, s a nemzetiségek számára egy felsőbb, értékesebb nyelv bevezetésére. „Dicséretesen halad előre a nemzetiségek asszimilációja is. - Különösen az eredeti magyarok tőszomszédságában élő idegen ajkúak körében. így Endrődön, melly eredeti tóth gyarmath vala, s jelenleg 5729 lelket számlál, többé tótot találni nem lehet, - lakosainak már régtől fogva az isten igéje is csupán magyarul hirdettetik... A magyarosodás valójában azokon a török járom kivetése után megtelepített népes helyeken megy lassan melyeknek lakossai maiglan is abajdócz712 idegen ajkúak... közülük újabban kedvező jelenségek mutatkoznak az eredeti 15701 eredeti tót lakosú Szarvas mezővárosában, ha kivált egyházi s világi elöljáróinak kimutatott e részbeni példás törekedése ösztönt kap. A többi nem magyar község Német-Gyula, Kétegy110 ELEK 1985b. 112. 711 ELEK 1985b. 112. 712 Ti. ’kevert’. Vö. „abajdócz”, kétszeres, a búza és rozs keveréke, amely Gömör egyes részein ezen a néven volt ismeretes a XVIII. században. NOVÁK 2001. 229
