Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Az iskolai nyelvhasználat 1810-1849 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás háza, Tót-Komlós, Csaba, Mező-Berény egy része a - nemtelenek tavalyi összeírása szerént, összesen 39 127-en - azonban erőteljesen őrzik egyrészt az oláh, egyrészt a német, de nagyobb részben a tót anyanyelvűket [...] Itt az előmeneteles kifejtést inkább a közeledésből lehet várni.”713 A teljes magyarosítást szorgalmazó bizottság helyzetjelentése túlzó volt, de jól kifejezte a nemzetiségek transzformálásának szándékát. Ennek érdekében továbbá sürgős intézkedéseket tűzött célul, a teendőket két csoportra osztva. Az egyik fontos terület a polgári igazgatás. A hivatalos felirati dokumentumokat latin és magyar nyelven készítették, s a jövőben már a magyar nyelviség kerül előtérbe a latin rovására. Az eddig latin nyelven írt adóügyi, mindenféle hivatalos összeírást a Helytartótanács engedélyével magyar nyelven készíthették. Továbbá az egyes hivatali pecséteket, ahol a magyar hatóságok címere van, a latin szöveg helyett magyar feliratot kell alkalmazni. Az uradalmakat is arra kötelezték, hogy ne fogadjanak el nem magyar köriratú pecsétes leveleket, egyéb dokumentumokat, s az uradalmaknak magyarul tudó gazdasági tiszteket kellett alkalmazni. A községi köz- igazgatást is érintette a dolog: „Ne lehessen egyetlen községben sem olyan bíró, jegyző, esküdt, és egyéb rendtartásbéli foglalatossággal megbízott községi elöljáró, még szolga, sem, aki nem tud magyarul.” A céhek sem képeztek kivételt. Kötelezték őket arra, hogy a vándorkönyveket és a felszabaduló tévékét is magyarul állítsák ki. A rendelet szerint három év múltán csak magyarul is tudó, „magyar- és er- délyországi” mesterlegényeket szabadíthassanak fel. Azt is elrendelték, hogy a német feliratú címereket, hirdetményeket, hivatalos jelentéseket, közrendészeti jelzéseket magyarral cseréljék fel. A nyelvi bizottság javaslatainak második részében az egyházak és az egyházak kezén tévő elemi- és középiskolák, a papok és a tanítók tudatos nevelő tevékenységétől várja a következőket. „A megyében honnyos idegen ajkú néposztálynak irányba vett magyarosítására tekintve” a papok és tanítók hazafias tevékenységét tíz pontban foglalta össze. Tekintettel arra, hogy a rendelkezések gyökeresen átalakítják a vármegye és benne az evangélikus szlovákság iskoláztatását s vallási életét, és a legnagyobb magyarosítási hullámot indítják el. E pontokat az alábbiakban adjuk közre: „1. Mivel az utolsó (1830/31-es) törvény értelme szerént közhivatalokat csak magyarul tudók viselhetnek, a megyebeli nem-magyar helyek papjaitól, tanítóitól és iskolamestereitől is meg kell követelni a magyar nyelvtudást. Természetszerűen az uradalmak sem alkalmazhatnak magyarul nem tudó papot vagy tanítót.; 2. Ha volna a megyében olyan lelkipásztor, vagy tanító, aki nem tud magyarul, azt kötelezzék rá, hogy egyrészt »magyar káplányt« fogadjon, és tartson, másrészt hogy 3 év leforgása alatt kellő szinten sajátítsa el a magyar nyelvet, s arról bizonyságot tegyen. Amennyiben nem szerzett e határidő alatt megfelelő nyelvtudást, mentsék fel megbízása alól és bocsássák el. A lelkipásztorok, valláskülönbség nélkül az Isten igéjének hirdetésében - énekes dicsőítésében -, szóval az ájtatosságok 7,3 ELEK 1985b. 112. 230
