Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)

Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Az iskolai nyelvhasználat 1810-1849 között

Iskola. Az elemi iskoláztatás története

kódjának. A tervezet 1. pontjában a nemzeti nevelés általános elveit említi, amely az összes protestáns iskolára érvényes kell hogy legyen. A 3. pont az iskolák tanterveire és a megállapított kötelező tantárgyakra vonatkozik. A protestánsok képviselői - gr. Teleki és gr. Prónay - támogatták, ennek ellenére a tervezet csak elvi álláspont maradt.705

A Reformkorban felerősödő nyelvmozgalomban egyik legfontosabb mozzanata a magyar nyelv iskolai oktatásáért és az iskolai oktatás magyar nyelvűségéért vívott harc volt. A rendek a magyar tannyelv bevezetésének nagy jelentőséget tulajdonítottak, úgy gondolták, ez a hatékony eszköze a nemzeti művelődés előmozdításának, a kultúra demokratizálódásának és nem utolsó sorban a polgári eszmék széleskörű terjesztésének. A magyar nyelvnek a latinnal szemben való elsőbbségi helyzetbe juttatása volt a fő feltétele a nemzeti polgári átalakulásnak, és összefüggött a nemzeti függetlenségi törekvésekkel. Ezért a magyar tanítási nyelv ügye szervesen beépült a liberális nemesi ellenzék politikai programjába. A reformkorban minden országgyűlés foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével.

Az 1825-ös reformországgyűlésen a karok és a rendek a nemzeti nevelést követelték. Ennek fő feltétele a magyar tanítási nyelv alkalmazása a közép- és felső fokú iskolákban. Eddig a törvények csak arra vonatkoztak, hogy a magyar nyelv az iskolában külön rendes tárgy legyen, most azonban a „holt deák nyelv” helyett a tanítás nyelvévé a magyart szeretnék tenni. Ez a tudomány a szépirodalom területén is jelentkezik, de különösen érinti a középfokú oktatást, melyről külön részben szólunk.

A nemzeti nevelés feltétele tehát a magyar nyelv, amely a középiskolákon túl természetesen a népiskolákat is érinti. Ezért azt 1825-ös országgyűlés bizottsága részletesen foglalkozott a népiskolák ügyével, és megállapította, hogy a magyar nyelv szempontjából sokkal hasznosabb eszközökre van szükség, mint a gimnáziumokban. Ezzel az a legfőbb cél, hogy a középiskolába lépő tanulók már jártasak legyenek a magyar nyelvben. Ennek érdekében az 1806-os Ratiót kiegészítik, és megkövetelik azt, hogy a nemzetiségi vidékek népiskoláiban magyar nyelvű tankönyveket is használjanak, mindazért, hogy a gyermek a nyelvek tanulására legfogékonyabb korában megismerkedjen a hazai nyelvvel. Az 1825-ös tanügyi bizottság azt szeretné, hogy a törvény mondja ki a tankönyvek időről-időre történő szükséges revízióját, s ezt a kérdést a tanügyi közigazgatás hatáskörébe utalták.

Az 1825/27-es országgyűlés külön felterjesztést tesz a népoktatás hatékonyabb megszervezése érdekében. Mivel a nép nagy tömege minden értelmi, erkölcsi oktatás nélkül nő fel, nemcsak a gyermekek beiskolázására kell gondolni. Ennek következtében nemcsak a szorosabb értelemben vett népoktatás megszervezése a fő gond, hanem a felnőttek oktatása is, a nép művelése. Ezen okból megfelelő olyan tankönyvekről kell gondoskodni, amelyek a gazdálkodás tárgykörét ölelik fel. A tankönyveket a szegényebbek körében ingyen kell szétosztani. A tanítókra nézve fon705 KORNISS 1927.

227