Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Az iskola nyelvhasználata 1777-ig - Az iskolai nyelvhasználat kérdése a két Ratio Educationis korában
Iskola. Az elemi iskoláztatás története Az iskola nyelvhasználata 1777-ig Hogy a kezdeti egyház- és iskolaalapítás után - mint a korábbi fejezetekben szóltunk róla - milyen lehetett az iskolai élet, a források, adatok hiánya miatt arról nincsen tudomásunk. Valószínűleg kizárólag szlovák lehetett, hiszen a Felföldről érkezett szülők ezt a nyelvet beszélték, jóllehet azonban az sem kizárt - mivel a gömöri és kishonti vegyeslakosságú részeken magyarok is élnek hogy magyar nyelvi ismeretekkel is rendelkeztek. Irodalmi nyelv hiányában sokféle nyelvváltozat volt a beszélt nyelv, mely a különböző vármegyékből érkezettek tájnyelvének együttélését jelentette az iskolában is. A vallási identitás megőrzése miatt pedig a biblikus cseh nyelv használata volt a jellemző. Más nyelvek tekintetében képzettségükre nézve biztosra vehető, hogy az egyházközség iskolai, lelki vezetői ismerték a latin nyelvet, s magyarul, németül is beszéltek. Az iskolai nyelvhasználat kérdése a két Ratio Educationis korában Az anyanyelvhasználat lehetőségét először az I. Ratio Educationis mondja ki, amely részletes szól az anyanyelvi iskolákról. A rendelkezés, amely Magyarország vallási, nemzetiségi és társadalmi tagoltságát veszi alapelvként figyelembe a törvények megalkotásakor, hangsúlyozza, hogy a nemzetiségek akár zárt tömbben, akár szórványosan élnek, legyenek nekik jól felszerelt iskoláik. Az oktatáshoz szükséges tankönyveket pedig úgy kell elkészíteni, hogy azok bármilyen vallásúak számára használhatók legyenek. A hittan oktatását a plébános feladataként jelöli meg, s a vallási toleranciát megfogalmazva a felekezeti egyenlőséget és a felekezeti nyelv- használatot erősíti.684 Az általános elvek következményeiként sorolja fel a tanügyi szabályzat, hogy a továbbtanulás miatt egyes tanulókat fel kell készíteni, és tanítani kell a latin nyelvet, s ezért azt a tanítónak is ismernie kell. A „későbbi életkörülmények szempontjából” fontos a német nyelv használata is. Ennek érdekében az iskolákban arra kell törekedni, hogy kivétel nélkül minden tanuló elsajátítása a német nyelv tudását. Természetesen ehhez németül jól tudó tanítókra van szükség, s megfelelő tankönyveknek is rendelkezésre kell állniuk.685 Az anyanyelvi iskolák különböző típusainak felsorolása után az anyanyelven folyó hittan oktatását hangsúlyozza a rendelet. A latint csak egyeseknek írja elő, a németet pedig ott, ahol ezt általában nem beszélik. A mezőberényi iskolákban sem latint, sem németet nem tanítottak az I. Ratio idejében. Békéscsabán és Szarvason viszont igen, a nagyobb fiúknak ahogy arról az 1772-es összeírás tanúskodik.686 Hogy a tanítóknak lehetett-e ilyen irányú nyelvi műveltsége, az bizonyos, mivel 684 MÉSZÁROS 1981. 83-84. §. 62-63; RAPPANT 1947; PUTTKAMMER 2003; ARATÓ 1960; PA§IAR-PA$KA 1964. 685 MÉSZÁROS 1981. 66-67. 686 TóTH 1979b 54_56 219
