Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskolák története 1868-1890 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története fenntartó, nagy egyházban a harmadik kerülhet ugyan pénzbe, kerülhet egy kis időbe, — no de ez az ő nagyobb anyagi erejével szemben csak ideiglenes akadály.”422 A leírtak hosszas polémia kezdetét jelentette. Gondolatai jól tükrözik a korabeli egyházi iskolákkal szembeni álláspontot, melyben elsősorban az oktatás színvonalát bírálják, s ennek jobbítását elválasztják az intézmények anyagi helyzetétől. A versenyképtelenséget elsődlegesen az egyház elavult szervezeti és oktatási mechanizmusában látják, amihez a papság és a tanítók alulműveltsége tartozik. Ez az oka az egyházi iskolák gyenge színvonalának. A megyei közös iskolák létrehozásakor ez széles körben elfogadott álláspont volt, s ezzel a cikk írója jól szemlélteti azt a közhangulatot, amely sürgette a községi, vegyes, vagy más néven közös iskolák létrehozását. Mivel az írás szerzője - minden bizonnyal római katolikus vallású lévén - elsősorban a protestáns iskolákat támadta nyíltan, olykor sértő és durva megjegyzéseivel, ennek következtében a legnagyobb egyház, mely a legtöbb iskolát működtette a megyében, a megnevezett újság hasábjain fejtette ki álláspontját és véleményét. A „Miért ragaszkodunk a felekezeti iskolákhoz?” című írásban nemcsak a leírtakra válaszol, hanem arra is, hogy miért nem akar az egyház közös iskolákat létrehozni. A békéscsabai evangélikus egyház részéről dr. Szeberényi Gusztáv vezércikkben válaszol a névtelen nyílt levélre. A lelkész az iskolatípusok megítélésének zavarát elsősorban a vallási egyenlőségről szóló törvény hiányosságában látja. A bírálatra válaszolva nemcsak az egyházi alkalmazottak feladatköréről tájékoztat, de azt is hangsúlyozza, hogy jelen körülmények között a felvetések bevezetése lehetetlen is. Az okok között elsőként említi a lelkészeknek nagyobb községekben a papi hivatalos teendőkkel való túlterheltségét, mely miatt teljességgel lehetetlen, hogy az iskolában a pap tanítsa a hittant. Azt sem érti a felvetés kapcsán, hogy „Ha a tanítóink felekezetiekből községiekké változnának át, honnan vennőnk a templomban, és temetéseiken az énekvezetőt? Hol és ki által nyernének gyermekeink az egyházi éneklésben oktatást?” Faluhelyen milyen lenne a községi felügyelet a felelősség? Milyen az a felülről való pressio, hol az elöljáróság sem áll az értelmiség magasabb fokán mint a presbytériumiak?” - utal az egyházi alkalmazottakat ért vádakra, majd magára a bírálóra is kitér: „Akár községeink, akár egyházkerületeink ügyei nem any- nyira értelmes és jóakaratú emberek, mint inkább szájas és rosszakaratú kolompo- soktól tétetnek függőkké.” - írja. A lelkész írásából nemcsak a kritikai észrevétel, de az önkritika és a jobbítás szándéka is megnyilatkozik: „íly körülmények mellett mint ev. papok igazán két tűz közé szorulunk. Látjuk, hol a hiba, mi az oka az iskolai nevelési hátramaradásunknak, s most az új törvény védpajzsa alá állva igyekszünk a törvénykövetelte reformokat iskoláinkba behozni. Szerencse ilyenkor, ha a tanító papjával egyetért, fogékony és buzgó a reformok keresztülvitelében...”423 422 „A népiskolák községi iskolákká alakításáról.” Békés. Politikai, Közgazdászati és Ismeretterjesztő Hetilap. 7. szám. 1869. november 13. 1-2. 423 BÉKÉS 1869. november 20. 1. 143
