Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskolák története 1849-1867 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története felépülése következtében - 169-re, a leányoké 164 főre csökkent.381 A harmadik iskola létszámára vonatkozóan adatok nem állnak rendelkezésünkre a helyi gyülekezeti irattárban, azonban erre fontos adatokat tartalmaznak a felsőbb egyházi dokumentumok. Az iskola tanítója - az egyházmegye összeírása szerint 1855-ben - Szlujka János (a fiúk tanítója), Kemény Pál (a leányok tanítója), Brozik Gusztáv (a vegyes iskolában). Brózik Gusztáv Horváth Károly helyére jött, de ennek pontos dátuma nem ismeretes (mivel az 1852-es összeírás együtt tünteti fel Kemény Pállal, minden bizonnyal az ezt követő években). A harmadik iskola létrehozásával a tanítók az alábbi helyeken végezték munkájukat: „Nyemecz János az új iskolába ment át, három felső osztályú fi-tanoncokat tanítandó, Kemény Pál a’ régi helyén marad, a’ három felső osztályú leányok bízatván rá, Brózik Gusztáv a belső vegyes iskolába helyeztetett, ’s helyébe a’ külső vegyes iskolába tanítónak Kemény Pál választatott”.382 A harmadik iskolába mind- kétnemű tanulók jártak, mégpedig azok, akik a régibb iskolától a legtávolabb laktak. A fiúiskola jegyzőkönyvében találunk utalást az osztályok átalakítására vonatkozóan is: „... a’ legújabban épített új iskola létesítésénél fogva a’ mostanig VI. osztályos képezett iskoláink akként változtak, hogy a’ fenn említett új iskola, mint fiú iskola a’ IV* és Vik, és VI‘k osztálynak számára tartatott, a’ régi fiú iskola pedig, valamint a’ volt vegyes iskola is az Is6 IIdik IIId,k osztályú tanoncok számára lett elrendelve.”383 Az elemi iskola tehát már ekkor hatosztályos volt. Az 1852-es egyházmegyei összeírás háromosztályú iskolát említ: „Iskola van kettő. Az egyikbe a fiúk, a másikba a leányok járnak, kik mindnyájan három osztályúak, u.m. betűzök, szótagolók és olvasók”. 1855 után az iskolák belső szerkezetét ismét átalakították. Egy 1855. március 24-én kelt rendelkezés szerint a kisebb népiskolákat tovább kellett fejleszteni három osztályos elemi iskolákká vagy négyosztályos főelemi iskolákká.384 A három külön álló iskolában tehát külön osztályok, csoportok voltak elkülönítve a tanulók előmenetele szerint. A vegyes iskola kialakulását a praktikum vezérelte, de ezt itt is, és máshol is az egyház nevelési elveivel ellentétben szükségből alakították ki. Mint már említettük, az egyház, amint mód adódott rá, nemenként elkülönített csoportokban folytatta a tanulók oktatását. Erre nemcsak a helyi egyházközségben, hanem máshol is törekedtek. Hogy milyen nevelési és anyagi problémákat vetett fel a megnövekedett tanulólétszámból eredő osztott osztályok kialakítása, arra jó példa a csabai egyházban Haan Lajos javaslata. Tekintettel arra, hogy az új iskolák felépítését és állagmegóvását, s az új tanító fizetését az egyház nem bírja, ezért egy olyan preceptori rendszert kellene megvalósítani, hogy a nyolc anyaiskola helyett ugyanannyi preceptort alkalmaznának. Számukra elegendő lenne 381 BML „Fiú- és leány tanoda jegyzőkönyve” 1856. 382 BML „Fiú tanoda jegyzőkönyve” 1856. 383 BML „Fiú Tanoda” jkve. 1856. 384 BML „Fiú Tanoda jegyzőkönyve” 1856. 125
