Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskolák története 1849-1867 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás politikai hatóságra pedig az iskola anyagi ügyeinek intézése. Tannyelvként a gyermekek anyanyelvét jelölték meg. Felügyeletei hatáskört a kerületi főbiztos és ideiglenes tanfelügyelők láttak el. Ezt az intézkedést követte 1855-ben Léo Thun „össz- birodalmi miniszter” „Organisations Entwurf” rendelete, amely az iskolák létesítését és fenntartását ismét a világi, községi, mezővárosi, városi hatóságok kötelességévé tette. A gyermekeket 6-12 éves korban kellett iskolába járatni, s azt kötelezővé tették. A mindennapi iskolát elvégzett tanulók számára szervezték meg a vasárnapi - ismétlő - iskolákat. Voltak főelemi iskolák, melyekben négy tanító végezte az oktató munkát, és alsó elemi iskolák egy tanítóval. Egy-egy tanítóra száz gyermeket számítottak. A négyosztályos iskolákban a tantárgyak közé tartozott a vallástan, olvasás, írás, anyanyelv, német nyelv, olvasás kapcsán szemléltető oktatás, földrajz, természettudomány, számvetés, ének és rajz.369 Az említett Geringer-féle miniszteri rendelet tehát meghatározta a magyarországi iskolaügyet, s ebben a protestáns iskolák működését is szabályozták. A bürokratikus intézkedésnek voltak szabadelvű és humánus elemei is: például nem választotta el az egyháztól a népiskolát, és a protestáns iskolákra nézve is kilátásba helyezte az állampénztárból történő javadalmazást, meghagyta az anyanyelvet az oktatásban. A protestáns egyházakra nézve sokkal hátrányosabb volt az 1850. február 10-én kiadott Haynau-féle rendelet, amely a magyar protestáns egyházat - „hogy az többé a népet felkelésre ne csábíthassa” - eddigi alkotmányától és autonómiájától megfosztotta, s az iskolákat is korlátok közé szorították azzal, hogy a törvényhozást és a kormányzást az államhatalomra ruházták.370 A protestáns egyházak természetesen mindent megtettek az egyház és az iskola autonómiájának helyreállításáért. Ebben az első lépéseket a református egyház tette meg, de az önkényuralmi kormány megtiltotta számukra, hogy panaszukkal Bécsbe utazzanak. Később - 1851 után, 1857-ben - kísérletet tettek a zsinattartás, az iskolaügy és a nemzeti nyelv napirendre kerülése érdekében, de a felsőbb hatóságok ezzel sem foglalkoztak érdemben. Az önkényuralmi rendszer 1860-ban került válságba, s ennek tulajdoníthatóan az 1847-es állapothoz tértek vissza a közoktatás- ügyben. Ekkor került a tanügy ismét a helytartótanács hatósága alá. 1861-ben még felvillannak az alkotmányos remények, de később „ostromállapotszerű helyzet, abszolutizmus és bürokrácia” jellemezte az egyházat.371 Az intézkedések közül legnagyobb hatásúak a magyar nyelvet és a nemzetiségeket érintették. 1854-től jelentek meg azok a rendeletek, amelyek a német nyelv tanítását helyezték előtérbe. A német nyelv tanítását és a német nyelven való tanítást elsősorban a gimnáziumokban és a szakiskolákban szorgalmazták ugyan, de az elemi iskola második osztályában is be kellett vezetni. 369 PERES 1890. 1-2. 370 RÉVÉSZ 1870. 63. 371 RÉVÉSZ 1870. 70. 122
