Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskolák története 1849-1867 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története egyházfelügyelői iratok figyelmeztetnek. A szabadságharc bukása utáni rend és nyugalom betartatása, biztosítása egyébként is keresztényi kötelessége volt mindenkinek, mint ahogy arra intett az a biblikus cseh nyelven írott levél, amelyben Zay Károly, az egyház főfelügyelője a bukást követő napokban küldött.368 Az iskolák története 1849-1867 között A forradalmat követően a nemzeti kormány már tett intézkedéseket a népoktatás átalakítására. A Batthyány-kormány oktatásügyi minisztere, báró Eötvös József az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatában az állam kötelezte volna a szülőket gyermekeik iskoláztatására, az iskolák fenntartására adó kivetését tervezte, s az állam gyakorolt volna főfelügyeletet az iskolák felett. A népiskolákban biztosítani kívánta a nemzetiségek számára az anyanyelven történő tanulás jogát. Mellette kötelezővé, de egyben ingyenessé tette volna az oktatást, melyben a gyermekek természettudományos ismeretire helyezte volna a súlypontot. Elvben a közös, vagyis a nem felekezeti iskolákat támogatta, s a vallásoktatást külön választotta a többi tárgytól. A szabadságharc kitörése miatt azonban a törvényjavaslatot nem tárgyalhatták, illetve nem fogadhatták el. Ennek következtében a korábbi, feudális jellegű iskolapolitikából eredő hiányosságok, a laza tanügyi szabályzatok és a tankötelezettségi előírások továbbra sem szűntek meg. Az 1840-es évektől egyre sürgetőbb rendezést kívánó népoktatásügy problémái nem változtak, s hosszú éveknek kellett eltelnie ahhoz, amíg a népoktatás problémái rendeződtek. Addig, amíg az 1840-es években számos politikus és pedagógus dolgozott a népoktatás rendezésén, az 1848-ban felvillanó lehetőségek után egészen más politikai helyzetben került sor az iskolarendszer modernizálására. A szabadságharc bukása után abbamaradtak a széleskörű demokratizmuson alapuló pedagógiai mozgalmak. A nemzeti érzés elfojtása, a németesítés jellemezte az egész Bach-korszakot. Az első független magyar kormány vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium helyett a tanügyigazgatás legfelsőbb irányítója a bécsi közoktatási minisztérium lett. Már 1849 őszén a tanügyigazgatást új közigazgatási keretek közé helyezték. Öt katonai-polgári körzetre osztották az országot Pest-Buda, Sopron, Pozsony, Kassa, Nagyvárad központokkal. Ezek tanügyi osztályai intézték a területükön lévő iskolák ügyeit 1860-ig. A Helytartótanács intézményét visszaállították, s ennek tanügyi hivatala alá tartoztak a hazai iskolák. Báró Geringer Károly 1849. október 9-én az osztrák birodalmi érdekeket előtérbe helyezve elrendelte, hogy a „magyarhoni koronaországban” Ausztriához hasonlóan rendezzék az iskolaügyet. A népiskoláztatást az egyházak ügyének tekintették. Amennyiben az egyházi és világi hatóság egybe esett - mint például a nagy alföldi kiváltságos és szabadalmas mezővárosokban, Kecskeméten, Nagykőrösön, Karcagon, Hajdúböszörményben -, az egyházra hárult az iskola szellemi, a világi, 368 MSZEEl 1848. 1/16. 121
