A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Gulyás Gyöngyi: Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen (M43-as autóút 23. lelőhely)
Gulyás Gyöngyi (7. kép 1; 11. kép 1) és a vízszintes vonaldíszítések (7. kép 5; 8. kép 11; 9. kép 4; 11. kép 4) figyelhetők meg, melyeket több esetben úgy kombináltak, hogy a nyakon tűzdelt hullám-, a vállon pedig néhány sorban vízszintesen bekarcolt vonaldíszt alkalmaztak (8. kép 3). A másik jellegzetes díszítés a körömbecsipkedés volt, melyet elsősorban az edények vállrészén találtunk meg (8. kép 6; 10. kép 7). Itt is előfordult, hogy egy fazékon, a nyakon körömbecsipkedett díszítést alkalmaztak, a vállrészt pedig vízszintesen bekarcolt vonaldíszítéssel látták el (8. kép 5). Kisebb számban fordultak elő a nem összefüggő, 2-2 cm-es vonalkákból álló, vízszintes díszítések (9. kép 5). Egyedül az 54. szabadtéri kemence alsó sütőfelülete alól került elő egy olyan fazéktöredék, melynek a vállrészén háromszög alakban beböködött, alatta vízszintesen bekarcolt vonaldíszítés látható (8. kép 5). A 96. és a 102. objektumokból finom szemcsés homokkal soványított fazéktöredékek kerültek elő, melyek íveken kihajló, ferdén levágott peremtöredékük belső oldalán bekarcolt hullámvonal díszítés fut (10. kép 1-3). A válltöredékeken egymást keresztező, bekarcolt hullámvonal díszítés látható. A két, egymástól 6 m- re fekvő objektumban talált töredékek egy edényhez tartoztak. Ehhez hasonló fazéktöredékek Veresegyház-Ivacs,43 Rákospalota-Újmajor,44 Vörs-Mária-asszony sziget45 és Szekszárd-Tószegi-dűlő46 lelőhelyekről ismertek. A veresegyházi 2. házból előkerült perem- és táltöredék alapján az objektumot Mesterházy Károly a 10. századra keltezte, és a település legkorábbi jelenségének határozta meg.47 Bencze Zoltán a Rákospalota-újmajori falu leletanyagát a 12-13. századra,48 míg Orha Zoltán a szekszárdi településrészlet korát a 11-13. századra helyezte.49 Müller Róbert a vörsi töredéket a késő középkorra keltezte.50 Wolf Mária véleménye szerint az edények belső peremrészének díszítése archaikus hagyományra mutat, azonban ritkán fordulnak elő 10. századi leletanyagban.51 Viszonylag kevés fazék aljtöredékén figyeltünk meg mesterjegyet, melyek között háromféle típust különíthetünk el. A minták között megtalálható volt a hármas koncentrikus körös (11. kép 2), a küllős (11. kép 4) és a szögletes keretbe foglalt, négyzethálós típus. A 85. objektumból előkerült edény alján csak a plasztikus borda egy része maradt meg. A 47. objektumból egy, a többitől igen eltérő, a fazekakhoz képest szűk, a palackokhoz képest széles szájú, behúzott, vízszintesen levágott peremű, rövid nya43 MESTERHÁZY 1983. 135. 16. kép 3. 44 BENCZE 1999. 16. 16. kép 2. 45 MÜLLER 1972. 15. kép 10. 46 ORHA 2010. 312. 16. tábla 1. 47 MESTERHÁZY 1983. 153. 48 BENCZE 1999. 25. 49 ORHA 2010. 323. 50 MÜLLER 1972. 200. 51 WOLF 2006. 53; A perem belső oldalának díszítése a késő avar kori korongolt edényeken figyelhető meg, pl. VIDA 1999. Taf. 22, 4; Taf. 28, 3; Taf. 54, 3. A belső peremdíszes avar és kora Árpádkori edényekről további irodalmat lásd WOLF 2006. 74. lbj. 56
