A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Gulyás Gyöngyi: Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen (M43-as autóút 23. lelőhely)
Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen kú, válla felé kiszélesedő, pereme alatt bordával tagolt edénytöredék került elő (18. kép 7). Töredék formájában a kora Árpád-kori bordás nyakú edényekre emlékeztet, de azoktól több szempontból is eltér. Ehhez hasonló töredéket Soroksár- Várhegy lelőhelyen találtak.52 A soroksári településrészletet a feltáró a 11-13. századra helyezte, azonban azt az objektumot, melyből ez a lelet is előkerült, a 11-12. század fordulójára keltezte.53 Cserépbográcsok: Az objektumokból jelentős számban kerültek felszínre cserépüst töredékek. Az egyetlen, majdnem ép bogrács a 102. épületből került elő, melynek magassága 16 cm volt (12. kép 2). A 102. épületből (12. kép 2), a 42. ház gabonatároló verméből (12. kép 1) és a 77. ház omladékából (12. kép 3) előkerült, összeragasztott és kiegészített bográcstöredékek a makói lelőhelyen előforduló cserépüstök két fő típusát képviselték. Az egyik típus élesen megtörő hasvonala nagyjából az edény középső részén helyezkedett el, a másik hasvonala ennél lejjebb, az edény alsó harmadában. Az előző típus alja nyomottabb, laposan ívelt, a másodiké íveltebb és kevésbé lapos. Az objektumokból felszínre került bográcsok a perem- és a hozzájuk csatlakozó oldaltöredékek alapján a két említett típus valamelyikéhez tartoznak. Takács Miklós a kisalföldi cserépbográcsok közül az ilyen oldalfalú, erősen ívelt aljú bográcsokat a 2. típusba sorolta.54 Azonban a Kisalföldre kidolgozott edénytipológiák és a hozzájuk fűződő időrendek a nagy távolságok miatt csak fenntartásokkal alkalmazhatóak a Nagyalföld területére, mint ahogy azt Takács Miklós is megállapította. A bográcsok peremátmérője 22-37 cm-es intervallum között mozgott, de nagy részük a 27-32 cm-es mérethez tartozott. A bográcsok peremkiképzése is változatos volt, de a leggyakoribb az edény külső síkja felé kiszélesedő típus, mely vagy lekerekített (12. kép 2; 13. kép 1, 5; 14. kép 2, 4; 15. kép 3, 7; 16. kép 2-3, 9; 17. kép 2-4, 7; 18. kép 1) vagy szögletes átmetszetű (12. kép 1; 13. kép 4; 14. kép 1, 5-6, 9; 16. kép 1, 5) volt. Valamivel alacsonyabb arányban fordultak elő a megvastagodó peremtípusúak is, melyek alapjában véve az edény külső és belső síkja felé is enyhén kiszélesedtek. Ezek vagy lekerekítettek voltak (12. kép 3; 15. kép 10; 16. kép 7) vagy a felső részük vízszintesen levágott, az oldaluk pedig lekerekített (11. kép 2; 14. kép 3; 15. kép 4-5, 9). Ezenkívül egy-két, az eddigiektől eltérő típus is előfordult. Ilyen volt a „T” alakú perem (16. kép 2) és az edény belső síkja felé enyhén kiszélesedő (18. kép 3), illetve az edény külső íve felé kiszélesedő, elvékonyodó, lekerekített peremtípus (11. kép 3; 16. kép 1, 6). A bográcsok peremrészénél, a szemközti oldalon alakították ki a függesztő füleket, melyet két-két, általában ferde irányú, kerek alakú furattal láttak el. A fülrészt az edény belső síkja 52 ÍRÁSNÉ 1992. 37. kép 7. 53 ÍRÁSNÉ 1992. 112. 54 TAKÁCS 1993a 452. 14. kép. 57
