A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Gulyás Gyöngyi: Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen (M43-as autóút 23. lelőhely)
Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen volna. Legnagyobb számban az ovális alapú, különféle méretű (58 x 85 - 125 x 420 ernes), meredek, egyenesen szűkülő vagy lépcsőzetesen kialakított falú, ívelt, tagolt vagy egyenes aljú gödrök fordultak elő. A mélységük 6-84 cm között változott. A kerek alapú, 75-160 cm átmérőjű, ívelten vagy egyenesen szűkülő falú, ívelt vagy egyenetlen aljú gödrök száma valamivel alacsonyabb volt. Mélységük (5-44 cm) kisebb volt a fent említett gödrökénél. A szögletes alapú, lépcsőzetesen vagy egyenesen szűkülő falú, ívelt vagy egyenes aljú gödrök közül ötöt találtunk. A gödrök mérete 63 x 80 - 260 x 420 cm között, mélységük 8-82 cm között mozgott. A 49. és a 67. gödör méretében és alakjában is hasonlított egymáshoz, illetve mindkettő egyik sarkában egy-egy kerek alapú cölöphelyet figyeltünk meg. A gabonatároló, majd hulladéktároló gödrök betöltéséből hasonló leletanyag került elő, mint más objektumokból (kerámia-, téglatöredékek, állatcsontok, vastárgyak). A leletanyag értékelése, időrendje Kerámia A hurkatechnikával kézi korongon készített edények anyagát durva szemcsés homokkal, illetve kisebb arányban apró kaviccsal és csillámos homokkal soványí- tották. Az edények között a főzőedények dominanciája figyelhető meg, melyek között egyaránt megtalálhatóak a bográcsokhoz és a fazekakhoz tartozó darabok. A két edénytípus töredékei nagyjából egyenlő arányban kerültek elő. A leletanyagban csekély számban fordultak elő tál- és palacktöredékek. A restaurálás során mindössze két edényt lehetett teljesen kiegészíteni, így az edények magasságára vonatkozólag nem lehet pontos képet alkotni. Fazekak: A főzőfazekak peremátmérője 14-20 cm között szóródott, ennél nagyobb méretű, tároló edényekre jellemző töredékek nem kerültek elő. A fazekak peremkiképzése változatos volt, de a leggyakoribb az ívelten (7. kép 2-3; 8. kép 2-3, 5-6), olykor vízszintesen (7. kép 1, 6; 9. kép 3) kihajló, lekerekített és az ugyancsak ívelten kihajló perem, melynek külső szélét ferdén levágták (8. kép 1; 9. kép 2, 4). E jellegzetes peremtípusok mellett megtalálhatóak ezen típusok variációi is: ívelten kihajló, elvékonyodó, külső oldalán ferdén levágott (7. kép 4; 9. kép 2) vagy a kihajló, oldalán függőlegesen levágott (7. kép 5, 7; 8. kép 4) peremvariációk. Fedőhornyos kialakítást csak két esetben figyeltünk meg (10. kép 4-5), és csak egyetlen olyan peremet találtunk, mely ívelten kihajló, külső oldalán ferdén levágott és horonnyal díszített volt (9. kép 1). A fazekak teste a nyak-, a váll- és az oldal töredékek tanúsága alapján zömök lehetett: a nyakuk rövid volt, a vállukról szélesedtek ki és az aljuk felé összeszűkültek. Ezt a formát képviselte az a 19 cm magas, ép fazék, mely a gépi nyesés során került elő (11. kép 1). A fazéktöredékeken legnagyobb számban a bekarcolt hullám 55
