A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Gulyás Gyöngyi: Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen (M43-as autóút 23. lelőhely)
Gulyás Gyöngyi felületen a tapasztás alá helyezett cserépréteget figyeltünk meg. Az edénytöredékeket a ház padlójára helyezték. A 77. házban levő külsőkemence szájnyílásától É-ra, a ház DK-i sarkában téglából és őrlőkő töredékekből álló omladékot figyeltünk meg, mely már a nyesési szinttől 8 cm-rel magasabban jelentkezett (5. kép 2). A kő- és téglatöredékek alatt, a ház aljától néhány cm-re, egy 40 x 45 cm-es felületen 1-2 cm vastag, hiányos sütőfelületet találtunk. Az egykori kemence boltívét tégla- és őrlőkő töredékekből készítették. Az 50. házban a külsőkemence szájnyílása előtt, a ház aljától néhány cm-re egy újabb, 58 x 60 cm átmérőjű kemencét találtunk (4. kép 3). A kemencének csak a K-i felmenő fala maradt meg, a sütőfelülete alá edénytöredékeket helyeztek. Mindhárom esetben a házak oldalfalához épített kemencék voltak a korábbiak, melyeket beomlásuk után nem újítottak fel, hanem a régi kemence elé, a lakótér sarkába egy újat építettek. Ehhez hasonló megoldást figyeltek meg Gyál 10. lelőhelyen16 és Salgótarján-Márkházpuszta II. lelőhelyen17 is. Az egyazon házhoz tartozó kemencék használatának időrendjét a sütőfelületük alá helyezett edénytöredékek alapján sajnos nem lehet meghatározni, mivel a 42. ház kemencéinek sütőfelülete alatt hasonló edénytípusokat (pl. „T” alakú bogrács peremtöredékeket) találtunk. A bemutatott kemencék között nagyobb számban találhatók meg az agyagkemencék és csak egyetlen kőből, illetve téglából épített kemencét dokumentáltunk. Ezzel a megfigyeléssel ismét megerősítjük azt az elképzelést, hogy az agyag- és a kőkemencék építése nem természetföldrajzi és nem etnikai tényezőkkel függ össze, hanem az egyszerűbb, praktikusabb építési technikákat követték.18 A makóihoz hasonló, 18-20 őrlőkő töredékből épített kemencét dokumentáltak a Vecsés 67. számú lelőhelyen, a 619. házban is.19 A kemence szájnyílása előtt kialakított hamus gödröt csak a 47. házban figyeltük meg. A gödör szabálytalan alapú volt, alját több beásással tagolták. Takács Miklós háromféle háztípust különböztetett meg az alapján, hogy milyen lehetett az egykori házak tetőszerkezete. Az első csoportba a cölöphely nélküli, a második csoportba az aszimmetrikusan, a harmadikba a szimmetrikusan kiásott cölöphelyes házakat sorolta. Az aszimmetrikus helyzetben megfigyelt, a ház aljába ásott cölöphelyek esetében felhívta a figyelmet arra, hogy egyes cölöplyukak későbbi javítások vagy átalakítások nyomai is lehettek.20 A legáltalánosabban elterjedt megoldást a legegyszerűbb formában a 77. házban figyeltük meg, ahol a cölöplyukakat a ház rövidebb oldalainak középvonalába ásták (5. kép 1). Csak ennél a háznál fordult elő, hogy mindkét cölöphely külső íve a ház jelentkezési szintjétől kezdve félig a ház oldalán kívül esett.21 Valószínűleg hasonló lehetett a 47. ház tetőszer16 SIMONYI 2003. 359. 14. kép. 17 FARKAS 2005. 272. 18 BÁLINT 2003b 112-113. 19 RÁCZ 2005. 302. 20 TAKÁCS 2001. 33-34. 21 Sarud-Pócstöltés lelőhelyen öt Árpád-kori házat tártak fel, melyek közül négyben a rövidebb oldalak középtengelyében levő cölöphelyek fele a ház oldalfalán kívül estek (SZABÓ 1975. 3-6. kép). 48
