A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Gulyás Gyöngyi: Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen (M43-as autóút 23. lelőhely)
Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen 78. objektum jelentkezett, melyek egymástól 9 m-re feküdtek (5. kép 1-3). A házaktól közvetlenül DK-re rézkori sírokat, illetve azoktól ÉNy-ra, 3-4 m-re ismeretlen korú cölöphelyeket tártunk fel. A 78. háztól K-re, néhány méterre egy Árpádkori kerítő árok és egy arra ásott szabadtéri kemence került felszínre. A 102. épület a 78. háztól 20 m-re, ÉK-re, egy szögletes alaprajzú kerítő árok belső oldalán, a 63. épület pedig a felület ÉK-i szélén, minden egyéb objektumtól távol került elő (5. kép 4; 3. kép 3). Minden ház lakógödrét az egykori járószintbe mélyítették. Két ház gödre szabályos négyzet, háromé lekerekített sarkú téglalap alapú, hossztengelyük az előkerült cölöphelyek alapján ÉNy-DK-i volt. A házak gödrének alapterülete 8,3-12,2 m2 között változott, azonban a házak tényleges belső tere a tető alapterülete miatt ennél tágasabb lehetett.13 Három házban (42., 47., 50. obj.) találtuk meg a keményre letaposott szürke vagy szürkés-sárga színű, 1-1,5 cm vastag agyagos padlót, azonban sehol sem figyeltük meg azt, hogy megújították volna őket. Minden házban találtunk agyagkemencét, melyek helye, alakja és készítési módja több esetben eltért egymástól. A kemencéket a házak valamelyik sarkától 20-60 cm-re, a 42. házban az ÉK-i, a 47. házban az ÉNy-i, a 78. házban az É-i, az 50. és a 77. házban a DK-i sarkok közelében, a házon kívül építették meg. Ezektől egyedül a 78. házban kibontott kemence tért el, melyet a ház belső részén találtunk meg. Ebben az esetben a ház gödrének kiásásakor egy agyagtömböt hagytak meg a sarokban, melybe belevájták a kemencét. A kemencék közül ez került elő a legjobb állapotban, a boltozata a nyesési szinttől 32 cm mélyen jelentkezett.14 A többi, épített kemence felmenő fala vagy egyáltalán nem maradt meg, vagy csak 10-15 cm magasságig tudtuk kibontani őket.15 A 78. házban feltárt kemence jó megtartású, a szájnyílása 40 x 48 cm átmérőjű volt. Minden kemence alját ki tapasztották. A vörösre átégett, a kemence szájnyílása felé lejtő, 1-2 cm vastag sütőfelületek alatt a 42., a 47. és az 50. ház kemencéiben edénytöredékekből álló réteget figyeltünk meg, melyet a jobb hőmegtartás érdekében helyeztek a tapasztás alá. A sütőfelületek alatt fazékhoz és bográcshoz tartozó töredékeket találtunk. A 78. ház vájt kemencéjének alján csak a szájnyílás előtt égett át a tapasztás, a kemence hátsó részén nem. A kemencék általában 90-100 cm átmérőjűek voltak, ennél csak a 77. és a 78. házban levőek voltak kisebbek. Három házban (42., 50., 77. obj.) két-két kemencét is dokumentáltunk. A 42. házban a ház falához épített kemence szájnyílása előtt egy ÉNy-DK-i irányú, ovális alaprajzú, 1-2 cm vastag sütőfelületet bontottunk ki, mely alatt egy 55 cm átmérőjű 13 Az Árpád-kori veremházak rekonstrukciójával Sabján Tibor is foglalkozott. Véleménye szerint, ha a ház széleire 45 fokos szögben támaszkodó tetőszerkezete lett volna a házaknak, akkor azokat alacsony magasságuk miatt nem lehetett volna használni. Ha azonban a nyeregtető nem a verem szélére, hanem attól egy-egy méterre támaszkodik a felszínre, akkor maga a lakótér és a ház belmagassága is megnő (SABJÁN 1999. 131-132. 1, 2. kép). 14 A 78. ház alja a nyesési szinttől 52-66 cm, a többi ház alja 10-40 cm mélyen került elő. 15 A kemencék nagymértékű pusztulása az intenzív talajműveléssel hozható összefüggésbe. 47
