A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Gyarmati Gabriella: Egy sokoldalú ember. A festőművész, könyvtárigazgató, könyvkiadó és műgyüjtő Lipták Pálról (Békéscsaba, 1922. április 14 - Békéscsaba, 2007. február 21.)
Egy sokoldalú ember Később: tanyaudvarok, tavasz-nyár-ősz-tél. (Szegényasszony kenyere, 4. kép; Meszelők, 7. kép) Facsoportok a kertben, körösparti részletek, a zsilip és környéke. Utcarészletek, városi motívumok, alakok a tájban, a képben. Piaci jelenetek, ócskapiac, tejpiac, disznópiac. (Falusi vasárnap, 1. kép; Ünnepnapok emléke, 5. kép; Lány madárral, 6. kép; Család, 9. kép; Ház előtt menetelő katonák / Málló házfalak előtt katonák vonulnak, 11. kép; Pihenők, 12. kép) Építkezés, cséplés-szántás, mezei munkák. (Tapasztó öregember, 8. kép) Lovas képek - lóversenyek Csabán. A templomok környéke. (Öreg templom, 10. kép) Mindez látványfestés volt, azt festettem, ami előttem volt. Nem komponált képek voltak, az alakok az esemény benne voltak a képben. Ezek még lakásban elhelyezhető képek voltak, méreteik nem nőtték túl ezt az igényt. Később kiállítási képek következtek, múzeumi méretek. ”3 Érett korszakának képeit oldott festőiség jellemezi, ám a Jakuba Jánostól látottakkal ellentétben a kompozíció pontos szerkesztésének elvét nem alkalmazta. A kiemelés és az alárendelés eszközeivel azonban ő is élt, bár irányított fényt szinte egyetlen művén sem figyelhetünk meg. Lipták inkább kontúrokkal és kontrasztokkal kívánta a képi erőviszonyokat megteremteni. A kiemelés eszközeként gyakran találkozunk munkáin a ritmussal, azaz a hasonló figurák/elemek ismétlésével. Azokon a táblákon, amelyeken a formaismétlést alkalmazza, megnő a térközök, a negatív foltok jelentősége. Visszatérve Lipták Pál színhasználatához, képein azonnal látjuk, hogy ebben a korszakában már nem törekedett színharmóniák megteremtésére. Őt a színek hatása közötti különbség, a kontraszt érdekelte. Leggyakrabban a komplementer kontrasztot alkalmazta, ám azt minden esetben harmonikus mennyiségi arányok szerint felrakva. A komplementer színpárok mennyiségi kontrasztjának alkalmazására az általam ismert Lipták-képeken nem találtam példát. Szintén gyakran találkozunk nála a hőfokkontraszttal, azaz a hideg-meleg kontraszttal, amely a hideg és a meleg színek egymást erősen befolyásoló, fokozó hatását jelenti. A telítettségi kontraszt szintén visszatérő momentuma Lipták Pál festményeinek. Telt színek és tört színek, telt színek és derített, valamint telített színek kontrasztjáról van szó ebben az esetben. A tónuskontraszttal ritkán, csupán a lazúros festésmóddal készült képeken találkozunk. Lipták Pál a térbeliség érzékeltetésére alig-alig használ árnyékot, sok képén sem vetett-, sem önárnyékot nem találunk. És ami érdekes, hogy nem is hiányzik. Ha hideg objektivitással szeretnénk közelíteni ehhez a műegységhez, azt mondhatnánk, hogy Lipták az ember és a környezeti tárgy kapcsolatát vizsgálta, nézője pedig találgathat, hogy ez a kapcsolat a festő szerint szoros vagy laza volt-e. Az ebben az időszakban készült táblákra pillantva arra is gondolhatunk, hogy pillanatképeket látunk, kiragadott jeleneteket. De nem. Nem erről van szó. Történeteket 3 KRATOCHWILL 1999. 250-251. 245
