A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Gyarmati Gabriella: Egy sokoldalú ember. A festőművész, könyvtárigazgató, könyvkiadó és műgyüjtő Lipták Pálról (Békéscsaba, 1922. április 14 - Békéscsaba, 2007. február 21.)
Gyarmati Gabriella metországban, Skandináviában, Franciaországban és a Szovjetunióban. Utazásiról, az ott látottakról - akárcsak olvasmányairól - illusztrált naplót vezetett. Tagja volt az 1949-ben alapított Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Festő Szakosztályának. Amikor a látható környezet valósága érdekelte, palettájára a festészet alapvető műfajait vonta: expresszivitással jellemezhető portrékat, csendéleteket, tájképeket és városi látképeket. E keretek azután fellazultak, kísérletező kedve formai kalandokra csábította, de eszköze az ecset és a tempera maradt. 1952-től vett részt bemutatókon, első ízben a III. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt, amelyet szülővárosában a Munkaközösség tárlata követett. Önálló megnyilatkozásai mellett a múltban rendszeres résztvevője volt az Alföldi Tárlatnak és a Vásárhelyi Őszi Tárlatnak, meglehetősen sokat szerepelt a Délalföldi, valamint a Szegedi Nyári Tárlatokon is. A képzőművész Lipták Pál alkotói korszakai I. Az alföldi atmoszféra vizsgálatának korszaka Többségében a lakúba János festményeiről ismert, visszafogott színtartományban mozgó csendes pasztell tájképek kerültek ki a fiatal Lipták keze alól, melyek közül a legkorábbiak eszköztelenségükkel Tornyai Jánosnak a végtelen Alföldet megörökítő tábláival vonhatók párhuzamba. A horizontot alacsonyan helyezte el, így hatalmas égfelületeken, széles, nagy felhőfoltokon dolgozhatott. Figurákkal nem találkozunk ezeken a pasztellkrétával készült látképeken, így a táj erejének lüktetése zavartalanul érvényesül. E korai képek egységes színvilággal jellemezhetők, a színhasználat és a kompozíció egyaránt harmonikus. Az e képeket megelőző, a szabadiskolákban született legelső munkákkal kapcsolatosan, amelyek valószínűsíthetően tanulmányrajzok voltak, nem áll rendelkezésemre információ. II. II. Expresszív jellegű figuratív korszak Erőteljes színekkel fogalmazott táj-, tanya- és városképek, portrék, a földművelő ember mindennapjainak jeleneteit, tevékenységét, történéseit ábrázoló olaj- és gouache, később az általa leginkább kedvelt, száradás után matt felületet adó tempera festmények születtek a második korszakban. Lipták Pál egy, Kratochwill Mimi által készített interjúban ekképpen foglalta össze a látható valósághoz kapcsolódó alkotói szakaszának törekvéseit, témaválasztását: „ Tájfestői korszakom termése az eltűnt csabai, tanyai és vízivilágot örökítette meg, ha van valami jelentősége, talán ebben van. (A pásztor, 2. kép) Képtémáim a tájképek voltak - sorrendileg is - nagyegű alföldi képek, atmoszféra, a nagy semmi, horizont, felhők. 244
