A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Kelemen Éva - Kristály Ferenc - Tóth Mária - Rózsa Péter - Bajnóczi Bernadett - Nyilas István - Papp István: Archeometriai vizsgálatok Békés megyei középkori templomok építőanyagain
Kelemen E. - Kristály F. - Tóth M. - Rózsa P. - Bajnóczi B. - Nyilas I. - Papp 1. szemcsék láthatók. Gyakori az üde, zónás és sajátalakú plagioklászt, kevés piroxént és kvarcot tartalmazó minta is. Az alapanyag mennyisége 30-60% között változik, gyakran kőzetüveg és mikrolitok alkotják (2. kép c-d). A tapasztalatok és az analóg vizsgálatok alapján bebizonyosodott, hogy a felső kréta korú, durva homokkő („kárpáti homokkő”) több évszázadon keresztül a Dél-Alföld kedvelt építő- és díszítőkőzete volt. A jó minőségű köveket elsősorban falmegerősítéshez (kváderkövek) és egyéb belső faragványokhoz (kapu, ablak, oszlop, szobor) hozták, talán már megmunkált állapotban. Az eddigi ismert és elvégzett vizsgálatok alapján legkorábbi felhasználása a 12. századból való.14 A törmelékes üledékes kőzet színe a sárgától a sötétvörösig, a világosbarnától a sötétbarnáig terjed (3. kép a-b). Tömött szerkezetű, kemény, különböző szemnagyságban előforduló (finomszeműtől a durvaszeműig, átlagos szemnagyság: 0,5-2 mm), néhol rétegzett, kitűnően megmunkálható, nagy teherbírású. Elsősorban kovás kötőanyagú, de előfordul meszes változat is.15 A vékonycsiszolatok alapján megállapítható, hogy az uralkodó ásvány a kvarc, amely erősen unduláló kioltású (metamorf eredetű), koptatottsága különböző. Az ásványok mérete egyenletes, átlagosan 0,3-1 mm, a kötőanyag kovás, gyakran limonitos (sárga, barna) vagy hematitos (vörös) színezésű, a kitöltése nem folyamatos. Káliföldpát, kevesebb csillám (muszkovit-szericit) és opak ásvány is előfordul. Sok a bontott ásvány (3. kép c-d). Bányái a Maros mentén, Lippától Gyulafehérvárig, a Zarándi-hegység és az Erdélyi-érchegység déli lábánál levő homokkő előforduláshoz köthetők (Arad megye: Berzova, Máriaradna, Marosszlatina, Monorostia, Milova, Odvas; Alsó-Fehér megye: Felgyógy, Nyirmező, Sárd, Zalatna; Hunyad megye: Puj; Temes megye: Lippa,16 Bábolna, Bózes17). A régészeti lelőhelyeken előforduló kőzetek részben vízi, részben szárazföldi úton kerülhettek a felhasználási helyükre. A vörös mészkő (Tardosi márvány, vörös márvány) Magyarország területén a római idők óta bányászott kőzet. Legkorábbi ismert felhasználása a Porta Speciosa 12. századi faragványa a pannonhalmi apátságból. A kiváló minőségű, „vörös márványnak” is nevezett kőzetet a királyi reprezentáció egyik kifejezőeszközének tartották.18 Vörös mészkövet faragó műhelyt tártak fel Esztergomban, a visegrádi királyi palota, valamint a szeri monostor területén.19 A kőzet felülete fakó vörös, belül élénk, barnásvörös színű. Tömött, homogén megjelenésű, kevés hajszálrepedés fordul elő benne, amely kalcittal kitöltött (4. kép a). Mikroszkóposán megfigyelhető szövetét 90-95%-ban a vasoxidtól néhol barnásvörös színre festett karbonátos kötőanyag alkotja, amelyben foraminifera és 14 KELEMEN 1999. 19; KELEMEN 2008. 87; KELEMEN 2010. 51. 15 Wanek Ferenc szóbeli közlése, 2010. 16 SCHAFARZIK 1904. 11-24, 56-61, 139-144, 301-304. 17 SZÓNOKY 2001. 19; Wanek Ferenc szóbeli közlése, 2010. 18 LŐVEI 1992. 5. 19 LŐVEI 1992. 10; IVÁNYOSI-SZABÓ 1998. 58. 88
