A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás: Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének Agardhiella anyaga
Deli Tamás Agardhiella parreyssi (L. Pfeiffer, 1848) Az A. parreyssi romániai előfordulásáról szóló adatok tudománytörténeti szempontból igen érdekesen alakultak. Fentebb, az A. domokosi bemutatása során kitértünk rá, hogy a közelmúltban leírt taxon előfordulásáról régóta tudnak a kutatók, de példányaikat rendszerint A. parreyssi fajként határozták meg. Grossu et Negrea57 (1968) leírják az Argna (.Agardhiella) moldavica, majd később Grossu (1987)58 az A. licherdopoli taxonokat. Ezekről Subái59 megállapítja, hogy a keletbalkáni régióban (különösen Bulgária területén) széles körben elterjedt, igen változatos A. parreyssi fajhoz tartoznak. A két publikált lelőhely kizárólag nagyobb folyók (Siret és Duna folyók) hordalékát jelentik, így a mai napig nem tudjuk valójában, honnan származnak ezek a példányok. A bukaresti Grigore Antipa Múzeumban őrzött példányokon (korábban típuspéldányokon) kívül más héjak nem kerültek elő, így a Munkácsy Mihály Múzeumban sincs Romániából származó A. parreyssi. Mivel egyelőre az is kérdéses, hogy él-e egyáltalán ez a faj a Kárpátok területén, ezért ennek a fajnak a bemutatásától ezen tanulmányban eltekintek. Az Agardhiella genusz állatföldrajzi viszonyai Az Agardhiella genusz délkelet-európai elterjedésű, amelynek fajai a Balkánfélsziget hegyvidéki területein és a Kárpátokban60 fordulnak elő. Néhány nagy elterjedésű és ennek megfelelően változatos fajon kívül - pl. A truncatella -, kicsiny elterjedésű endemikus fajok alkotják a genuszt. Legnagyobb változatossággal, illetve fajszámmal Románia területén találkozunk.61 A romániai fajok zöme a Déli- Kárpátok nyugati részén, a Bánátban és az ehhez keleten csatlakozó északnyugat olténiai hegyvidéken tenyészik. A 3 nagyobb elterjedésű fajon {A. armata, A. caesa, A. lamellata) kívül további 7 szűkebb elterjedésű endemizmus ismert ebből a térségből. Az A. lamellata a Déli-Kárpátoktól észak felé, az A. armata és az A. caesa a Bánáttól délre terjedt el (Szerbia, Bulgária, Macedónia). Érdekes kivételt képez a kizárólag a Keleti-Kárpátok külső íve mentén, a Siret-folyó hordalékából előkerült, Grossu et Negrea62 által A. parreyssii ssp. moldavica faxonként leírt, jelenleg Agardheilla parreyssi néven elfogadott taxon. A faj Bulgáriában és a csatlakozó északkelet-görögországi részeken szélesebb körben elterjedt, ugyanakkor Románia azon részén is előfordul, amely több száz kilométerre van a faj viszonylag összefüggő areájától, és szintén nagyon távol esik a genusz összes kárpáti fajának elter57 GROSSU-NEGREA 1968. 726. 58 GROSSU 1986. 28. 59 SUBÁI 2011. 106. 60 GITTENBERGER 1975. 280-281; GROSSU 1987. 230-232; SUBÁI 2008. 75-76; SUBÁI 2011. 77-79. 61 DELI 2010. 319. 62 GROSSU-NEGREA 1968. 726. 36
