A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás: Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének Agardhiella anyaga
Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban 04. 20., MMM 90691/10', beetween Moldovija and Moldova nou, limestone wall, 444 m, leg: Boldog, Deli, Kora, 2007. 07. 04., MMM 90693/1. Agardhiella grossui (Zilch, 1958) (6. tábla) Kétségtelenül ennek a fajnak a héja, illetve annak szájadéka a legfurcsább kinézetű a kárpáti Agardhiella fajok között. Zilch36 együtt írja le a hozzá hasonló kinézetű, a Kárpátok szomszédos völgyeiben élő A. reinhardti-vdl, illetve a sok tekintetben megtévesztésig hasonló, de több száz km-rel délnyugatra (Horvátország tengerparti részén) élő A. stenostoma fajjal. A héj jellemzése: A héj közepes méretű, hengeres alakú, legömbölyített csúccsal és 5,7-6,7 kanyarulattal rendelkezik. Az utolsó kanyarulat a héj magasságának 51-57%-a. A felső 1,7 szemcsézett tekercs (embironális) után sűrűn bordázott a héj felszíne. Az utolsó kanyarulaton a bordák száma 60-75 (12-17/mm). A bordák között csak erős nagyítással látható apró bordácskákat lehet megfigyelni. A köldök nagyon szűk, résszerű. A szájadék széle szemből nézve U alakú, erősen leszűkült és megvastagodott minden oldala. A szájadék felső részét egy erős parietál kallusz köti a héjhoz. Elég erősen befelé kanyarodik a héj palatális fala, amely erősen leszűkíti a szájadékot. A szájadék egy erős infraparietális és egy gyengébb angulárissal rendelkezik, mindkét redő hosszan benyúlik a szájadék belseje felé. A parietális lemez erős, néha hullámos, erősebb, mint a laterális redő. Gyakran adódnak kisebb redők az elsődleges redők és a parietális lemez közé. Az oszloplemez mélyen van a szájadékban, gyenge. A szájadék jobb felső részén egy mély szinulusz van, a palatális fal felső 1/3-ad része befelé kanyarodik. A palatális fal alsó 2/3-ad része kívülről erősen benyomódik és megvastagszik. Az utolsó kanyarulaton egy ajakszerű kallusz van a szájadék mögött. Kívülről a szájadékszél majdnem egyenes (oldalról nézve), felső része kissé kifelé hajlik. A héj magassága 3,9-5,0 mm, szélessége 1,5-1,7 mm. Összehasonlítás: Az A. reinhardti szájadéka kevésbé szűk, a szájadékszél kevésbé kiszélesedett, és rövidebb a szinulusza, köldöke pedig nyitottabb. Az A. reinhardti oszloplemeze erősebb, és gyengébben hajlott. Oldalról a szájadékszél külső oldala centrálisán kifelé hajlik, míg az oszlopoldal szájadékszéle hullámos. A különleges szájadékforma alapján rokonsági körébe tartozó fajok egyike a szomszédos északkelet-szerbiai A. serbica, de ide tartoznak a több száz km-rel nyugatabbra élő illyr fajok is (A. stenostoma, A. zoltanorum). Az A. serbica szájadéka kevésbé szűk, rendszerint gyenge basálissal rendelkezik. A szinulusz sokkal rövidebb, ha az A. grossui fajjal összevetjük, és hiányzik a labial kallusza. A köldök mélyen legömbölyített, és számottevően nagyobb. Oldalról a szájadék külső széle kevésbé ferde. Az A. stenostoma (6. tábla 2) héja 36 ZILCH 1958. 149-152. 27
