A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Gyarmati Gabriella: Tréfál vagy bírál? Tréfál és bírál? Mazán László karikaturista eddig ismeretlen műve a Munkácsy Múzeumban
Gyarmati Gabriella készült képeslapokból szinte ugyanannyit adnak el a múzeum teremőrei, mint a Munkácsy-festményeket ábrázolókból. A Borsszem Jankóban, valamint az - inkább a vidéki olvasók igényeit kielégíteni kívánó - Üstökös, Bolond Istók és Füstölő című egykori politikai élclapokban a szatirikus hangvételű szövegeket művészi igényű grafikai illusztrációk, karikatúrák kísérték. Ezek a rajzok, bár a mai tömegkultúra elődeihez kötődnek, általában a magas művészet körébe sorolhatóak. „Az élclapok kifejező vizualitásuk okán kiváló tükrét jelentik a társadalomban jelenlévő előítéleteknek, képeknek és képzeteknek.”7 A társadalmi, tehát nemzeti és etnikai, valamint a politikai igények által alakított speciális lapokban szívesen ábrázolták a közösség egy-egy tagját sztereó- tipikus megközelítésben, a megjelenítésre szánt morális álláspontnak megfelelően. „Az élclapi stílus egyik meghatározó eleme volt a problémák, események, elvont fogalmak vagy politikai entitások megszemélyesítése.”8 Az ábrázolások tematikája a „csupán mosolyra fakasztótói” a vitriolos megközelítésen keresztül a faji gyűlöletkeltésig terjedő széles skálán mozgott, amely a műfaj kifejezésbeli teljességét igazolja. Az előbbitől is függött, hogy egy-egy rajz az általánosítás eszközével készült, vagy az individuum, az önálló személyiség ismertetőjegyeinek kiemelésével. „A karikatúrákra jellemző még az ambivalens, lebegtető, néha nagyon bonyolult emberi viszonyokat kifejező interakciós helyzetekből fakadó humor, helyzetkomikum is.”9 Ez a világ tehát az, amely Mázán Lászlónak is a sajátja. Már a legkorábbi, az 1919-es munkái és még az 1940-es évek végén született képei is beilleszthetők e két évtized magyar karikatúra anyagába, bár a finom részletek kidolgozására törekvő, cizellált megoldások nem tekinthetők általános stílusbeli jellemzőnek. Az 1948-as események és az 1950-es évek történései azonban gyökeresen megváltoztatták a politikai élclapok működésének feltételeit, célkitűzéseit és természetesen illusztrációit is. A karikatúrák továbbra is valami mellett vagy valami ellen foglaltak állást, de polgári kávéházi jellegük kényszerűen elveszett. Kérdéses, hogy Mázán László boldogult volna-e ebben az új világban. Ha végiglapozzuk a munkáit, sejthető, hogy zárt műteremben, szorosan bekötött mappáknak dolgozó karikaturistává vált volna. Valószínűleg sem művészként, sem egy evangélikus tanító gyermekeként nem tudta volna egykönnyen elfogadni a Magyar Dolgozók Pártja Agitációs 7 VÖRÖS 2003. 1. 8 VÖRÖS 2003. 5. 9 ARGEJÓ 2003. 5. 236
