A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)

Gyarmati Gabriella: Tréfál vagy bírál? Tréfál és bírál? Mazán László karikaturista eddig ismeretlen műve a Munkácsy Múzeumban

Tréfál vagy bírál? Tréfál és bírál? Mázán László karikaturista eddig ismeretlen műve... és Propaganda Osztályának10 lankadatlan figyelmét és szüntelenül záporozó jobbító javaslatait.11 A Munkácsy Múzeum Képzőművészeti gyűjteményébe most bekerült Mazán- mű, Az új tanár12 a boldog békeidőket idézi, annak a kornak és szellemiségnek az üzenetét közvetíti számunkra. Könnyed hangvételével, kissé frivol jellegével ez a lap az eddigi Mázán kollekció méltó, az életműről alkotott képet tovább gazdagító eleme lett. Ahogyan Mázán László más műveivel, ezzel a lappal is az „orrunknál fogva vezet bennünket a nonszensz világába. Racionális gondolatmenetünk karamboljá­ba”.13 Hankiss Elemér tréfákról és viccekről ír, de ugyanez a működési mechaniz­musa a karikatúráknak is. És milyen ember a karikaturista? Hárdi István pszicholó­gus szerint: „Az önmagán vagy máson humorizáló a valóság, a bajok, a nehézsé­gek, a személyes szenvedések fölé emelkedik, s úgy viselkedik velük, mint a felnőtt a gyermekkel. így érthető Karinthy Frigyes azon megállapítása, hogy Humorban nem ismerek tréfát, mellyel a humor mélyebb igazságot tartalmazó, emelkedett jel­legére utalt, szemben a pillanat szülte tréfa, vicc könnyedebb súlyával.”14 Sigmund Freudot szintén foglalkoztatta a vicc kérdése.15 Esszéjét Hankiss Elemér ekképpen foglalja össze: „...Freud kifejti saját pszichoanalitikai viccelméletét. Itt már nem a lelki energia megtakarítására, hanem a vicc felszabadító hatására koncentrál. Azt fejtegeti, hogy a viccek csapdát állítanak nekünk. Logikátlanságot rejtenek el a lo­gikába, és ezzel kijátsszák az értelem kontrollját, becsapják a felettes ént, és leg­alább egy pillanatra kiszabadítják a tudatalattiba visszafojtott érzelmi tartalmakat és ösztönenergiákat. A kontrollnak ez a pillanatnyi feloldása és az ösztönöknek ez a hirtelen felbuzgása a szabadság gyönyörteli érzésével jár együtt, és ezért: neve­tünk”.16 Hárdi István pedig így ír: „Chaplin a humor gyökerét a halál elleni véde­10 Az osztályok első, majd 1953-ban kialakított új rendszeréről: MÓL é. n. 11 Az ebben az évtizedben mintául szolgáló vezető politikai élclap, a Ludas Matyi működéséről és a ré­gi világból itt maradt karikaturistákkal kapcsolatban felmerülő ideológiai problémákról Takács Ró­bert dolgozatában olvashatunk. „A karikatúrának tehát az 1950-es évek Magyarországán politikus­nak és harcosan időszerűnek kellett lennie, el kellett fordulnia a »polgári« karikatúra rajzos vicc- jellegű »öncélúságától«, hogy a szocializmus építésének és az ellenség leleplezésének eszközévé vál­jon. Az MDP számára a karikatúra azért volt olyan fontos, mert e műfaj kitűnően alkalmas a tekin­tély, a hatalom kigúnyolására, ami komoly veszélyt jelenthet. (...) A szerkesztőséget »általánosság­ban« (hibás vagy hiányos ábrázolásmód, nem megfelelő stílus kapcsán) és konkrét esetekben (egy- egy rajz, írás hangvétele, képi megformálása miatt) egyaránt gyakran érte bírálat. Az ellenőrzés álta­lában a legapróbb részletekig hatolt, a munkatársakat rendszeresen önkritikára kényszeríttették...” TAKÁCS 2003. 1-2. 12 Az új tanár (1935 és 1938 között; diófapác, akvarell, papír; 265 x 425 mm; jelezve balra lent: Mázán L., passzpartún jobbra lent: Az új tanár; Munkácsy Mihály Múzeum; gyarapodási napló száma: 29/2012). 13 HANKISS 2002. 182. 14 HÁRDI 2008. 186. 15 FREUD 2011. 120. 16 HANKISS 2002. 180. 237

Next

/
Oldalképek
Tartalom