A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
A nyúlok tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja tó telamon apparátus egyes példányok meghatározására kevésbé alkalmas. A bursa copulatrix felépítése annyira hasonló, hogy a fajok elkülönítésére szintén nem vehető tekintetbe. A nőstények faji hovatartozása a provagina alakja, jelenléte vagy hiánya alapján ismerhető fel. Fertőzött mezei nyúl tüdőkből származó L1 lárvák izolálása A mozgékony tüdőféreglárvák a vízbe merített tüdőszövetből a vízbe vándorolva abban leülepednek. A Baermann-féle poharas lárvaizolálást alkalmaztuk csúcsos fenekű, talpas, kb. 250 ml-es ülepítőpohárban. Az izolálási idő néhány óra volt. Ennyi idő alatt a lárvák a pohár fenekén összegyűltek. A bélsárból történő lárvaizoláláshoz képest az volt a különbség, hogy a tüdődarabkák alá nem kellett szitaszövetet helyezni, mert azok nem süllyedtek le a vízben, ugyanakkor az izolálási idő nem húzódhatott el egy napig, mert a szervből kijutó és vízben megduzzadó nyálka gátolta a lárvák leülepedését. Eredmények 1. A nyulak élőhelyén gyűjtött X. obvia csigák vizsgálatával megállapítottuk, hogy ez a csigafaj természetes körülmények között is hordoz Protostrongylus- lárvákat. Összesen 170 megvizsgált csiga közül 51 csiga hordozott jellegzetes mor- fológiájú Protostrongylus-lárvákat a talpában. A fertőzött csigákban többnyire 1-2 lárva volt, de akadtak olyan csigák, amelyek izomszövetében 20-nál is több lárva volt található (4. kép). Mivel a vizsgált élőhelyen kérődző állatok nem fordultak elő, az általunk talált lárvák igen nagy valószínűséggel a nyulak tüdőférgeitől származtak. A köztigazdákban található tüdőféreglárvákról azért is állítható, hogy nyulak férgeitől származtak, mivel kizárólag barna színű, bordázott burkú Protostron- gy/tts-lárvákat találtunk a csigákban (5. kép), vagyis más színű és megjelenésű, például Müllerius, Cystocaulus, Neostrongylus vagy Varestrongylus lárvákat nem. Mivel a házi kiskérődzők - különösen a csoportosan legeltetett állatok - szinte mindig többféle tüdőférget hordoznak egyszerre, többféle tüdőféreg lárvát hagytak volna hátra a csigákban, ha bélsarukat az általunk vizsgált területen hullatták volna el. Ezért a Müllerius, Cystocaulus és Neostrongylus lárvák hiánya megerősítette, hogy a csigákban nem házi kiskérődzőkből származó Protostrongylus-lárvák voltak. Elvileg a vadon élő kérődzők tüdőférgeit is megtalálhattuk volna a vizsgált csigákban, hiszen azt nem lehetett kizárni, hogy őzek és szarvasok ne menjenek a csigák élőhelyére, de ezeknek a vadaknak minden tüdőféreglárvája különbözik a Protostron- gylus-nem fajainak lárváitól, és a csigákban való hiányuk is azt erősítette meg, hogy az általunk vizsgált csigák csak a nyulak tüdőférgeivel voltak fertőzöttek. Ezek alapján bizonyítottnak véljük, hogy a X. obvia természetes körülmények között is köztigazdája lehet a nyálban élő Protostrongylus-fajoknak. 59
