A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor 2. A megölt X. obvia csigák testének megfigyelése során nem tapasztaltuk, hogy a lárvák aktívan kiszabadultak volna azok testéből. A bomló csigatestekben lévő 152 lárvából 42 nap elteltével mindössze 5, nem mozgó példányt találtunk szabadon a folyadékban, melyek közül azonban ingerlés hatására csak kettő mutatott életjeleket. Aktivitásuk hiánya miatt valószínű, hogy a szabad lárvák csak mechanikai okok miatt kerültek ki a fellazult csigaszövetekből. A szövetekben maradt többi lárva sem volt mozgásképes a megfigyelési idő végére. Annak ellenére, hogy a baktériumos bomlást antibiotikummal jelentősen hátráltattuk, az autolizálódó szövetek és a megjelenő penészgombák anaerob körülményeket előidéző hatása - és talán toxikus hatása is - a lárvákat elpusztította. A szabad természetben elhullott csigákban a rothadási folyamatok még gyorsabbak, ezért abban az esetben a lárvák még nagyobb eséllyel pusztulhatnak el. Ha a hathetes időszak nem volt elég arra, hogy a csigatestből a lárvák számottevő mértékben kimásszanak, ez a folyamat a természetes körülmények között aligha mehet végbe. Az a megfigyelés, hogy csak a bomló csigatestből kiesett lárvák között találtunk két, melegítés hatására enyhe mozgást mutató példányt, arra utal, hogy a lárvák leginkább éppen a csigatest rothadása miatt pusztulnak el. Ha ezt a lárvák el akarnák kerülni, a köztigazda pusztulása után igyekeznének elhagyni annak testét. Mivel erre utaló jelet nem találtunk, a lárvák kijutását a csigatestekből csak véletlenszerű eseménynek tartjuk, amely a talpizomzat szétmállása miatt következik be. Ezek alapján megállapítottuk, hogy életképes tüdőféreglárva nem, vagy csak kivételes körülmények között tudja elhagyni az elpusztult csigát. 3. A házinyúl spontán módon nem fogyasztott a mellé helyezett 10-15 mines héjnagyságú X. obvia csigákból, mert azok mindegyike vagy elpusztulva vagy épségben megtalálható volt a megfigyelési idő letelte után a nyúl mellett. A nyúl bélsarában csiga- és jelzőfesték-maradványokat kimutatni sem sikerült. A kísérlet alapján úgy tűnik, hogy a 10 mm-es vagy ennél nagyobb csigák elfogyasztását a nyúl elkerüli, mindenesetre nem preferálja. Ha tehát a X. obvia élettani szempontból megfelelő köztigazdája is a Protostrongylus-lárváknak, ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ez a csiga egyben jó eséllyel fertőzi is a nyulakat tüdőféreglárvákkal. 4. A késő ősszel lőtt mezei nyulak gyomortartalmából egyetlen csigahéjmaradványt sem sikerült kimutatni. Ennek oka az lehet, hogy ősszel a nyulaknak kevés esélye van csigát fogyasztani, mert ekkor a csigák már nem mászkálnak a növényzeten, hanem hibemálódnak. Sajnos, a vadászati idényen kívül, a vegetációs időszak nagy részében, amikor a csigák a növényzeten tartózkodnak, gyakorlatilag nincs lehetőség nyúlgyomrok vizsgálatára, ezért ez az egyébként kézenfekvőnek tűnő vizsgálati eljárás a csigafogyasztás vizsgálatára, hatékonyan nem alkalmazható. Elvileg a gyomortartalom csigahéjmentességét a gyomorsósav oldó hatásával is magyarázhatnánk, azonban a nyáron hullatott bélsárból kimutatható héjtöredékek bizonyítják (lásd alább!), hogy a gyomron áthaladhatnak a csigahéjmaradványok. Feltételezhető ezért, hogy amennyiben nyáron lőtt nyulak gyomortartalmának vizsgálatára volna lehetőség, abban lehetne héjmaradványokat találni. 60
