A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Brauer-Benke József: A tárogató története
Brauer-Benke József rettel. A hatos képrészleten a trombitás lovasok előtt két hosszú, a trombiták tölcséréhez hasonló végű nyelvsíp látható, amelyeken az ujjnyílások is kivehetőek.81 Bruckhard von Birkenstei 1686-ban kiadott geometria tankönyvében Justus van der Nypoort „Hajdútánc Kapronca előtt” című metszetén három szablyával, guggolós-ugrós táncot járó hajdú mellett ülő hajdú egy hosszú, kúpos végű fúvós hangszeren játszik (10. kép).82 Bél Mátyás 1742-es Notitiájának Nógrád megye címeres fejlécén Abraham Kaltschmidt „Hajdútánc” című metszete látható, amelyről Galavics Géza megállapítja, hogy Nypoort Kapronca látképének hajdútáncot ábrázoló metszetét követte.83 Mivel a bécsi rajzoló nem személyes élményét rögzítette, hanem Nypoort képét vette alapul, valószínűleg emiatt a hangszer már nem kúpos, hanem trombitaszerű tölcsérben végződik. Keresztúry Dezső - Vécsey Jenő - Falvy Zoltán „A magyar zenetörténet képeskönyve” című munkájukban a hangszertípus több 18. századi ábrázolása is tanulmányozható.84 Rövid, kúpos csővégű duplanádnyelves nyelvsíptípus figyelhető meg Martin Engelbrecht 1743-1750 közötti metszetsorozatának „Sípos” című ábrázolásán, ahol egy bocskoros, szablyát és puskát viselő gyalogos katona játszik a hangszertípuson (11. kép). Ajaktámasztó korong nincs a hangszertípuson, viszont a felfújt pofazacskók itt is jól kivehetőek. Martin Engelbrecht 1743-1750 közötti rézmetszetsorozatából ismert a „Kuruc ezredsípos” című kép, amelyen egy lovon ülő kuruc katona játszik egy viszonylag hosszú, enyhén tölcséres végű nyelvsípon (12. kép). Szintén Martin Engelbrecht 1743-1750 közötti rézmetszetsorozatából ismert a pandúr markotányosnő alakja, aki tekerőlantot tart a kezében, viszont a mellette álló gyermek bal kezében egy rövid kúpos csövű hangszer látható. 1770-ből származik Oetinger „tárogató sípos” című metszete, ahol egy lovon ülő, huszárcsákós katona játszik egy rövid, kúpos végű hangszeren. A zenész két pofazacskója kidudorodik, amely jellemző a duplanádnyelves népi salmejek megszólaltatásánál (13. kép). Oetinger másik, 1790-es rézkarcán egy főúri kertben a fának támaszkodó zenész látható, aki kúpos végű nyelvsípon játszik. A kép alatti szöveg: „Wie glüklich ist ein deutscher Mann, der untern Ungarn ungrisch kann”, vagyis: „Mily boldog egy német férfi, aki magyarok közt tud magyarul”. A 19. század elején a töröksíp elnevezés kezd eltűnni, és a tárogató elnevezés állandósulva a hangszertípus presztízs hangszerré, s emiatt leginkább az egyházi és világi tisztségek beiktatási szertartásának kísérő hangszerévé válik. Az egri érsekek, így Eszterházi Károly 1790-es, Fuchs Ferenc 1804-es és Fischer István 1807-es 81 BÁRDOS 1990. 11, 13. kép. 82 A Birkestein-féle metszetes könyv: Országos Széchenyi Könyvtár Kiadványa, XXXVI. 1952. 83 GALAVICS 1987. 165. 81 KERESZTÚRY-VÉCSEY-FALVY 1960. 97, 99, 139, 140. 292
