A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Martyin Emília: A magyarországi románok bázismúzeuma
A magyarországi románok bázismúzeuma A két fél megállapodott abban, hogy együttműködik a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményére, illetve a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága történeti és néprajzi gyűjteményére alapozott új állandó kiállítás létrehozásában Gyulán, valamint abban is, hogy kölcsönösen népszerűsítik a másik fél tevékenységét, és vállalják, hogy saját kiadványaikban lehetőséget biztosítanak az együttműködés során létrejött írások megjelentetésére. Mindkét intézmény gondoskodik a folyamatos kiadványcseréről. * A trianoni Magyarország keretei között élő románok néprajzi kutatása a semmiből kezdett el építkezni a hetvenes-nyolcvanas években, s ebben kiemelkedő szerepet játszott Hocopán Sándor, aki maga köré gyűjtötte az érdeklődőket, az amatőr gyűjtőket, és szinte velük együtt tanulta a mesterséget. Ebben a munkában azonban szerencsére több jeles magyar szakember megértő segítségére számíthatott. Problémát jelentett azonban az, hogy a román közösségek tagjai a tájnyelvet jól ismerő, hazai román kutatók előtt nyíltak meg igazán, idegenként viszonyultak mind a magyar, mind pedig a romániai kutatókkal szemben. A kutatási nehézségek másik tényezője az volt - és napjainkig is az -, hogy kevés az anyanyelven beszélő kutatók száma, ezért nekik a történeti, de főként a néprajzi kutatás szinte minden területének a vizsgálatát fel kell vállalniuk. A néphagyomány meghatározó szerepe a közösség tudatában nem annyira racionálisan, hanem inkább ösztönösen fedezhető fel. A román lakosság a letelepedés időszakától egészen a 20. század közepéig, az izoláltság és a konzervativizmus következményeként, egy erősen nyelvhez kötött népi kultúrát őrzött meg. Ez a kultúra változott meg gyökeresen, robbanásszerűen az 1960-as évektől a gazdasági fejlődés, a társadalmi átrendeződések, az új kommunikációs technikák, rendszerek betörése következtében. Ebben a korszakban érzékelhető, hogy a közösség szinte máról holnapra tudatosan meg akart szabadulni mindattól, ami addig sajátja volt. Ez a folyamat számos negatív következménnyel, súlyos veszteségekkel járt együtt. A folyamat lassításában, átrendeződésében nagy jelentősége volt az öntevékeny hagyományápoló csoportok keretében történő felelevenítésnek. Folyamatos korosztályváltásokkal aktív, tevékeny kultúraápoló közösségek jöttek létre, amelyek országszerte meghozták a Békés megyei román közösségek hírnevét, népszerűsítve elsősorban a néptánc- és népdalkincset. A Békés megyei román nemzetiségi közösségeknek a 20. században létérdekévé vált minden olyan lehetőség kihasználása, amely a közösségérzést elősegítette. Ez lehetett és ez lehet napjainkban is a tradíciók révén megörökített szokásrend tudatos megőrzésének a legfontosabb oka. A bázismúzeum elkövetkezendő éveinek tervei között szerepelhet a gyűjteményeknek, adattárnak, fotótáraknak a még fellelhető anyagokkal való folyamatos bővítése. Folytatódik a terepmunka a románok által is lakott településeken, különös 157
