A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Barkóczy László - Fülöp László: Horváth Marinith Ferenc, a gyulai vár parancsnoka (1566)

Barkóczy László - Fiilöp László

gyermeke volt - három leány és egy fiú s ez utóbbinak csak leánygyermekei maradtak életben, ezért a család ezen ága már akkor kihalt. Tehát Ráskay Kata és leánytestvérei (Anna, Fruzsina) nagy hozománnyal léphettek be a házasságba.3 Erre utal a második férjének és családjának bemutatása is. A következőket olvashatjuk a Barkóczy családnál: „A család törzse I. László a Ráskay neves családba házasodván, családját vagyon- és rangban emelé...”.4 Megjegyzendő, hogy a feleség által a házasságba hozott vagyonról nem esik említés.

S hogy mikor írta a testamentumot Marinith? Ismert, hogy a török csapatok július 1-jén érkeztek Gyula városához. Körülbelül egy hónappal előtte, 1566 júniusában íródott a végrendelet. Apró ellentmondásra hívnánk itt föl a figyelmet: a borítólapon június 5-e, magának az okiratnak a végén pedig június 6-a szerepel, mindkét dátum az ő keze írásával. Feltehető, hogy a végrendeletet két napig írta. A külső lapon más (halványabb) tintát használt, viszont maga a főrész egy időben készülhetett, sötétebb fekete tintával, s a szövegben nem található megszakítás. Ebben megnevezi örökösei tutorait (gyám, pártfogó, védő személy), elsőként a főkapitányt, Kerecsényi Lászlót, akit a borítón egyedül külön is megemlít. Az irat végén még olvasható két fő a Draskovics családból (egyikük a zágrábi püspök), egy Perényi és három Melith családbeli. Érdemes megfigyelni, hogy a gyámok közül öt horvát származású nemesi család sarja, s ez a választás bizonyára nem volt véletlen.

Ki is volt Horváth Marinith Ferenc? Több évszázad elteltével és nagyon hiányos genealógiai adatok összerakásával mit tudunk róla biztosan, és milyen apró momentumok feltételezhetőek az életével kapcsolatban? A család címerét és annak pontos leírását Siebmacher munkájából ismerjük.5 Ennek közepén található az úgynevezett boglárpajzson a család ősi, eredeti címerének a motívuma, a három pompon (bojt). Ez már főként a 17. századi adatokra utal. így az is, hogy „magyarországi nemesi és címeres levelét öröklött nevének Horváthra változtatásával 1677-ben nyerte a trón iránti hűségéért és katonai kiválóságáért Leopold királytól. ” Ezen állítás persze nem zárja ki, hogy ősei korábban már horvát nemesek lettek volna. Egyéb más magyar és horvát internetes forrásokkal és genealógiákkal megegyezően határozottan kiderül, hogy horvátországi, onnan elszármazó nemesi - később, 1690-ben bárói rangot kapott - család sarjáról van szó. Tehát nevében a később szereplő Horváth névrész eredetileg csupán származására utalt, nem tartozott szorosan a névhez. (Ezért is írták többen Horváth vagy Muranicz alakban. Azaz megkülönböztető név lehetett, amely eleinte aljasként állt a két név között, majd később ezzel került be a magyar nemesek, illetőleg bárók közé.) A kevés számú, hiányos és pontatlan adat alapján a Muranicsot (Marinith) feltehetjük az illető családnevének, mivel a Ferenc (Franciscus) keresztnév nem vitatható. Siebmacher szerint ez valamikor a birtok3 NAGY 1862. 634-638.

4 NAGY 1857. 197.

5 SIEBMACHER-CSERGHEÖ 1893. 246-247.

68