A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Barkóczy László - Fülöp László: Horváth Marinith Ferenc, a gyulai vár parancsnoka (1566)

Horváth Marinith Ferenc, a gyulai vár parancsnoka (1566)

központot jelenthette ugyanúgy, mint a legtöbb magyar nemes család esetében. Azt írja: a horvát „Món de Moranice” családból/családnévből eredt. Ezt a nevet tekinti mérvadónak Ivan Bojnicic6 is, aki szlavóniai eredetűnek tartja a családot. Miért is van e sok bizonytalanság a családnévvel kapcsolatban? Maga a végrendelet írója is két alakban rögzíti a saját nevét: az első sorban Marynyth, az aláírásban elnagyolt Marjnjth formában. Az itt leírtakon kívül egyéb forrásokban más nemesi családokba történt beházasodáskor olvasható: Muranicz, Marinics, Marinith, muraniczai Horváth stb. Véleményünk szerint a vezetéknév akkori alakja Marinic lehetett. Elsősorban azért, mert viselője biztosan tudta a saját nevét. Sőt, még azt is érezte, hogy a név végén ejtendő délszláv c nem felel meg hangértékében a magyar cs-nek, ezért azt í/i-val jelölte.

A Horvátországban működő Horvát Nemesi Kar névállományában nem találkozunk a Marinic család állítólagos, ott élő utódainak vezetéknevével. Egyébként a horvát családleírás szerint korábban, majd később is leszármazottaik éltek Horvátországon kívül Dalmáciában és Szlovéniában is. (A Dalmácia nemesi családjait ismertető Hayer7 viszont nem említi könyvében e nevet.) Eszerint az első írásban rögzített névviselő Petar Marinic, aki 1466-ban élt, a dalmát tengerpartról származott. A családnév eredetét a Marinus latin keresztnévben kereshetjük. Korai viselője Szent Marinus volt, föltehetően ő lehetett hatással e név divatossá válásában. A keresztnév alapja a latin marinus (tengeri, tenger melléki) melléknév. Ebben az esetben a marin tő megkapta a szláv nyelvben az -ics (fia, utódja jelentésű) képzőt. Természetesen az itt leírtak mind adatok, a határozott bizonyításhoz azonban kevesek. Legvalószínűbbnek mégiscsak az tűnik - mint korábban említettük -, hogy a predikátum a birtokhelyből származik. (Szlavónia nemesei közt is olvasható Hor- wath András, László és Péter nevű - 1513, 1517 és 1520 -, akiknek a birtokközpontja Morawcz vagy Morawecz, másképp: Marinovac volt.8)

Marinith Ferenc magánéletéről a fentebb leírtakon kívül szinte semmit sem tudunk. így sok kérdés marad megválaszolatlanul, például: ő vagy valamelyik őse mikor telepedett át magyar nyelvterületre; hol, mikor és mennyire tanult meg magyarul beszélni és főként írni? Ez az utóbbi legfőképpen a végrendelet írásának elemzéséhez lenne fontos. Hol és milyen körülmények között ismerkedett meg a Zemplén megyében élő Ráskay család lányával, akit feleségül vett, és sorolhatnánk tovább. Magának a végrendeletnek a sorsa is érdekes, hisz az Országos Levéltárban a Barkóczy család levéltári részlegében őrzik, és ott maradt az utókorra. Bár az okirat útját el tudjuk képzelni. Mivel Ráskay Katalin első férje halála után újra férjhez ment, mégpedig Barkóczy Lászlóhoz (*1505 k,. 11577), valószínűleg vihette magával a végrendeletet. (Ez utóbbi házasságából a családtörténet szerint csupán egy fiú, az ifjabb László érte meg a felnőttkort.) Ugyanis a családi levéltár 1591. évi csomójában található okirat szerint ez év február 8-án osztozott meg a végrendelet6 BOJNICIC 1899. 125.

7 HAYER 1899.

8 ADAMÖEK-KAMPUS 1976. 61, 96, 129.

69