A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Seres István: A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban
Seres István 1712-re ismét az 1703 előtti állapot volt jellemző a térségre. Némileg másként alakult a szomszédos Békés vármegye története, ahol elsősorban a Gyula visszafoglalására irányuló hadmozgások miatt már korábban is számos helység elnéptelenedett, az 1695-öt követő években azonban Karácsonyi János kutatásai szerint a vármegye 31 települése települt újra. Itt ugyancsak a kuruc függetlenségi harc kitörése vetette vissza a fejlődést, mivel 1703-ban a Maros menti szerb határőrök támadásai következtében gyakorlatilag minden település megszűnt létezni. A visszaköltözés Biharral ellentétben jóval nehézkesebben indult be, és elsősorban Harruckern János György gyulai földesúr tevékenységének köszönhető, hogy az 1720-as évekre a megye már 19 lakott települést mutathatott fel.3 Addigra teljesen lezajlott az újrate- lepülés, ezért a későbbiekben már kifejezetten ritkán fordult elő, hogy lakott helység szűnjön meg, olyan esetről pedig szintén csak elvétve tudunk, hogy új település jött létre. A történelmi Békés vármegyében azonban több ilyen esetet ismerünk: a Harruckern-uradalomhoz tartozó Fás, Gerla és Nemeskereki megszűntét, ill. Endrőd és Tótkomlós létrejöttét. A Kettős-Körös jobb partján, Békéstől északra elhelyezkedő Nemeskereki lakói a folytonos árvizek miatt 1731-ben, Szent György nap táján (április 24.) költöztek át a lakatlan endrődi pusztára. Mivel ez utóbbi is Harruckern tulajdonában volt, a helységcserére egyértelműen a földesúr engedélyével kerülhetett sor.4 Gerla lakosainak zöme ugyancsak 1731-ben döntött úgy, hogy a csabaiakkal folytatott, számukra kedvezőtlen kimenetelű határperek és az állandó árvíz miatt zömük Gyulára, a többiek pedig Békésre, valamint Haan Lajos szerint Dobozra költözzön át; a földesúr pedig Kis-Gerla néven Csabához csatolta a települést.5 Nemeskerekihez és Gerlához hasonló okok játszottak közre a Vésztőtől nyugatra, Körösladány szomszédságában volt Fás község megszűntében is. Fás lakossága ugyancsak az „árvizek rongálásai” miatt kényszerült a település elhagyására. 1748-ban engedélyt kértek és kaptak a földesúrtól, hogy más helységbe mehessenek. Erre a következő évben sor is került, és a lakosság Haan Lajos szerint Köröstar- csára és Vésztőre, Karácsonyi János véleménye szerint pedig Körösladányba vándorolt.6 Megyénk mai területén legutoljára a bihari térségben játszódott le lakosság- csere, amikor is Remetéről a szomszédos kötegyáni pusztára költözött át a lakosság. 3 Berény (Mezőberény), Békés, Csaba, Doboz, Fás, Füzesgyarmat, Gerla, Gyoma, Gyula, Kétegy- háza, Körösladány, Nemeskereki, Öcsöd, Szarvas, Szeghalom, Szentandrás (Békésszentandrás), Tarcsa (Köröstarcsa), Vári (Gyulavári) és Vésztő. 4 KARÁCSONYI 1896. 97, 239. A tudós történetíró itt korrigálta elődje, Haan Lajos állítását, amelyben a költözés időpontját 1718-ra tette. Egyébként Nemeskereki lakói Haan szerint is a szüntelen árvíz miatt költöztek el. HAAN 1870. 170, 216. 5 Haan szerint a költözés 1736-ban történt, mi Karácsonyi véleményét tartjuk mérvadónak. HAAN 1870. 184-185; KARÁCSONYI 1896. 127. 6 HAAN 1870. 174; KARÁCSONYI 1896. 105. Márki Sándor szerint a rác csapatok 1735. évi itteni pusztítása vezetett a település megszűntéhez, ez, mint a helytörténetírásból kiderül, téves megállapítás volt. MÁRKI 1893. 49. 96
